KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szociofotó és szociofilm pályázat
• (X) : Turisták A Nisi Masa európai forgatókönyvíró pályázata

• Bikácsy Gergely: Tükör mögé írt képek Marguerite Duras
• Jeles András: Vaslogika Hrusztaljov, a kocsimat!
• N. N.: Marguerite Duras (1914-1996)
• Varga Anna: A vörös platonizmus Szovjet álomgyár
• Vaskó Péter: A Da Vinci-köd Történelem és misztikum
• Beregi Tamás: Mona Lisa könnyei A Da Vinci-kód
• Molnár György: Szellem a házban Trauner 100
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szibériától Ibériáig Mediawave
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Kivetítő Magyar plazma
• Pintér Ferenc: Focibelső Férfitévé
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Retró a zsebben Mobil-mozi
• Schreiber András: Magyar dimenzió 3D idehaza
KÖNYV
• Gervai András: A vad Marlon Brando: E dalra tanított anyám
KRITIKA
• Nevelős Zoltán: A háború unokái Napola
• Vízer Balázs: Szentimentális depresszió Facér Jimmy
• Horeczky Krisztina: Lábnyom a vízben Álomturné
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A velencei kalmár
• Köves Gábor: Hard Candy
• Kárpáti György: Poseidon
• Varga Zoltán: Ómen
• Vajda Judit: Kebab kapcsolat
• Nevelős Zoltán: 16 utca
• Parádi Orsolya: Szakíts, ha bírsz
DVD
• Ardai Zoltán: Foglalkozása: riporter
• Pápai Zsolt: Minden vilángol
• Kovács Marcell: Cannibal Holocaust
• Tosoki Gyula: Producerek

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack és Jill

Alföldi Nóra

Jack and Jill – amerikai, 2011. Rendezők: Dennis Dugan. Írta: Ben Zook, Steven Koren és Robert Smigel. Kép: Dean Cundey. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Jack/Jill), Kate Holmes (Erin), Eugenio Derbez (Felipe), Al Pacino. Gyártó: Happy MAdison Productins, Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 93 perc.

Minden humorista életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, elkoptak eddigi karakterei és már csak a hajlakk segíthet rajta – ilyenkor az esetek többségében a delikvens körömlakkot és szemspirált ragad és nemet vált. A traveszti parádézásnak ugyanis szép hagyományai vannak a komédia világában, hiszen a legdirektebb karikatúraként mindig megtérülő befektetésnek bizonyul, érdemes tehát a tűsarkú cipőbe nyomorgatni a szőrös lábujjakat.

Adam Sandler is beállt a sorba, házirendezőjével, Dennis Dugannal dirigáltatott műremekében megduplázva alkot kétpetéjű ikerpárt. Jack (Adam Sandler) menő reklámfilmes, ki boldogan éli mindennapjait Hollywoodban családjával, Jill (Adam Sandler nőnemű változata) pedig egyszemélyes magánszámként érkezik hozzá a hálaadásra. A női Sandler visít, fesztiválozik és irritál, a jelenség bizarr fricskája pedig az, hogy Jill szándékai szerint megformálója tárházának legborzalmasabb karaktere kíván lenni, aki hisztérikus szeretetéhségével, pazar attrakcióival, trampli testéből áradó hasmenésekkel és szellentésekkel keseríti meg a hozzá legközelebb állók életét, ám mindennek ellenére jóval szeretetreméltóbb figura, mint Sandler bármely más alteregója. Tökéletesen tükrözteti megálmodója legalapvetőbb problémáját, történetesen azt, hogy minden potenciál megvan benne arra, hogy zseniális humorista legyen, harsány, alpári humorával azonban mindent elront. Eképpen alakul a Jack és Jill cselekményvilága is: csak úgy sokasodnak benne a finom ötletek, a Van aki forrón szereti puha megidézésétől, Al Pacino önironikus, pazar szerepeltetéséig és az erős visszacsatolásokig, de az anyagot mégis a butus attrakciós poénok műgyöngysora fojtja meg. A Jack és Jill lehetett volna remekbeszabott vígjáték is, mert jó minőségű alapozót használ, a rúzs viszont olcsó és rendre túlszalad a kontúron, így a mű nem több egy szórakoztató tucatkomédiánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10940