KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felhők felett

Árva Márton

Post tenebras lux – mexikói, 2011. Rendezte és írta: Carlos Reygadas. Kép: Alexis Zabe. Szereplők: Adolfo Jimenez Castro (Juan), Nathalia Acevedo (Natalia), Willebaldo Torres (El Siete), Gyártó: No Dream Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.

A mexikói Carlos Reygadas első három nagyjátékfilmjével fél évtized alatt bebetonozta helyét a nemzetközi fesztiválok elitművészeinek körében. Díjakkal szegélyezett útja során kialakította félreismerhetetlen, a narratív elemek helyett a természet és az élőlények megfigyeléséből kiinduló, erős atmoszférájú, elnyújtott életképekre támaszkodó szerzői fogalmazásmódját. Meditatív időélményt kiváltó munkáiban az ábrázolt miliő földhözragadtságát magasztos líraiságba emeli, az esendő figurák botlásai mögött pedig nagyszabású spirituális próbatételeket sejtet.

Reygadas negyedik filmje, amivel munkásságának második fél évtizede zárul, másfajta hozzáállást sugall. Noha a korábbi tételekhez hasonlóan itt is kirajzolódik egy minimális narratíva (legtöbbször egy jómódú kétgyermekes család hétköznapjainak epizódjait látjuk, melyek közé egy ponton egy betörés és egy végzetes lövöldözés ékelődik be), mégis a film túlnyomó többségét kitevő jelenetek beilleszthetetlenek egy ok-okozati sorba, és sokkal inkább engedelmeskednek egy tisztán fogalmi vagy élményszinten szerveződő kísérleti megközelítésnek. A mexikói táj expresszív képei nyugvópontként választják el a történet stációit, ami az angol futballedzéstől a francia szexklubon át egy animált ördög feltűnéséig vezet, miközben feltárul a Tolsztojtól Pókemberig, majd Hegeltől a Rózsaszín párducig ívelő, a szubjektív asszociáción kívüli magyarázatot nem feltételező kulturális utalásrendszer. A szerző a vizuális stilizációt (a szinte végig jelen lévő torzító optikát, az alsó gépállást és a ma szokatlan képarányt) és a szöveges leírást (a haldokló apa monológját) is bevetve képez le egy különleges mentális struktúrát, amivel tulajdonképpen a szubjektív érzékelés folyamatába nyújt betekintést. A Felhők felett Reygadas legszemélyesebb munkája, mindenekelőtt jelenetekbe sűrített élményleltár és nosztalgikus rácsodálkozás az emberi létezésre. Így tartalmi és formai tekintetben is sokat örököl a művész korábbi darabjaiból, de az ismert megoldásokat még radikálisabbá téve építi tovább az életművet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11376