KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld hentesek

Schreiber András

De Gronne slagtere – dán, 2003. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Sebastian Blenkov. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Bjarne / Eigil), Mads Mikkelsen (Svend), Line Kruse (Astrid), Nicolas Bro (Hus Hans), Aksel Erhardtsen (Villumsen). Gyártó: M&M Productions / TV2 Danmark. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

 

Egy budapesti városi legenda szerint a hatvanas években, dacolva a hiánygazdasággal, a Klinikák proszektúrájához közeli üllői úti hentesüzletben mindig lehetett friss májat kapni. Ínség idején más értelmezést nyer a szervkereskedelem, és mást értünk a friss hús fogalma alatt – a viccet félretéve a nyers létösztön oldhatná némiképp az urbánus szóbeszéd erkölcsi feszültségét, csakhogy a legenda szerint a törzsvevőknek sokkal jobban ízlett a pult alól vásárolt belsőség, mint az állami beszállító portékája. A húshiány csak apropója a gusztusnak, pont úgy, ahogy a Delicatessen rémházának lakói is rákapnak a másik ízére. Lupus est homo homini – a szállóige testé lőn, ezt bizonyítja megannyi kannibál-mozi, a témától pedig cseppet sem idegen a tréfa: a borzalmat legsikeresebben humorral lehet enyhíteni.

Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Mifune utolsó dala) 2003-as alkotásában – a Caro-Jeunet páros opuszához vagy a Sweeny Toddhoz hasonlóan – a kannibál mészárszék történetét vérfekete humorban áztatva tálalja fel. A két tragikomikus, munkájában sikertelen hentes, Svend és Bjarne egy véletlen balesetnek köszönhetően (tévedésből a hűtőkamrában tevékenykedő villanyszerelőre zárják az ajtót) találják meg az áhított piaci rést; ugyanakkor az újdonsült delikátesz-üzem számára épp a nehezen (és kikezdhetetlen erkölcsi gátakba ütköző eszközökkel) előteremthető friss hús jelenti a szűk keresztmetszetet (az indíték és az eszközök hátborzongatóan hasonlatosak a Raoul a terítéken című Paul Bartel-klasszikuséhoz). A Dogma-forgatókönyvíróként befutott dán direktor hamisítatlan fekete komédiát rendezett, szikár, visszafogott stílusban, ugyanakkor a legapróbb részletekre is figyelve. Ez a részletgazdagság azonban a tanulságot illetően nem jellemző: Jensen keveset moralizál, így aztán az erkölcsi mócsingra áhítozóknak bőven van min rágódniuk. Hely hiányában álljon itt talán a számunkra legkézenfekvőbb értelmezés, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9519