KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Kommentátorok a focivébén

Élményközvetítés

Baski Sándor

Jobb későn, mint soha: az MTV is felfedezte magának a netet, a kommentátorokból videóbloggerek lettek.

Immár 24 éve, hogy az aktuális futball-világbajnokságot az aktuális magyar válogatott tagjai teljes kényelemben, a fotelből követhetik, de ahogyan az idei vébé nézettségi adatai is jelzik, a magyar közönség ettől még – szerencsére – nem fordult el sportágtól. Sőt, ilyenkor még azok is a képernyőkre, kivetítőkre tapadnak, akik amúgy egyáltalán nem rajongói a focinak. Erre az egy hónapra a futball közüggyé válik: a meccsek határozzák meg a bioritmusunkat, az időbeosztásunkat, a „valós” és az online diskurzusainkat.

Ha ez így van, akkor vajon közszolgálati feladatnak lehet-e a vébé közvetítését minősíteni? A dilemma komolyabban először ’98-ban merült fel, amikor a világbajnokság egyes mérkőzései csak a műholdra költöztetett MTV 2-n voltak láthatók, amely ugyan közszolgálati csatorna, csak éppen a köz jelentős részéhez nem jut el. 2006-ban viszont egy kereskedelmi televízió, az RTL Klub szerezte meg a jogokat, majd a csoportmeccsek egy részét át is passzolta „fiókcsatornájának”, a Sport Klubnak, nyilván azért, hogy ezzel is újabb előfizetőket szerezzen. Az év elején még úgy tűnt, most is hasonló lesz a felosztás, az MTV ugyanis, milliárdos adósságát törlesztendő, kész lett volna eladni a jogokat, mígnem a politikai kurátorok a „vébének az MTV-n a helye” jelszóval megvétózták a tervet.

Nem nehéz amellett érvelni, hogy a mérkőzéseknek a legnagyobb lefedettségű csatornán van a helyük, kérdés, jelent-e bármi egyebet is a gyakorlatban, hogy ez a csatorna történetesen nem kereskedelmi, hanem közszolgálati. Sok variációs lehetőség elvileg nincs: a kép készen érkezik, a sportszerkesztőség feladata mindössze a kommentátorok kiválasztása, esetleg stúdióbeszélgetések szervezése. Négy éve az RTL Klub illetékesei – saját szemszögükből nézve – logikus döntést hoztak azzal, hogy nem kizárólag a futball-rajongókat, hanem egy szélesebb réteget próbáltak megszólítani. Más kérdés, hogy a női nézőknek címzett, humorosnak szánt, mégis lekezelő kiszólások (Héder Barna a stúdióból oktatta a szabályokra őket, Léderer Ákos pedig a „Jó napot az uraknak, kitartást a hölgyeknek!” mondattal köszönt be), több kárt okozhattak, mint hasznot. Szakmai elemzések vagy a helyszíni riportok helyett inkább a bulvárra koncentráltak: a futballistafeleségek magánéletéről többet lehetett megtudni, mint a csapatok taktikáiról. Cserébe egy-egy magyar edző helyszíni szakkommentátorként segítette Lédererék dolgát, de mint kiderült, ez is csak egy szakma, amelynek mifelénk még nincsenek rutinos művelői, olyanok, akik jól artikulálnak, tájékozottak, és tudják, mikor kell megszólalniuk, mikor csendben maradniuk.

Az MTV szerencsére otthon tartotta az önjelölt szakértőket, akik a stúdióban futballrajongó civilekkel (színészekkel, énekesekkel vagy más sportágak bajnokaival) beszélhették meg a történéseket. Mindenképpen dicsérendő, hogy a szokásos vendéglistát felfrissítették néhány új névvel, de ahogy várható volt, érdemi diskurzus nem alakul ki, a celebritásoknak általában csak a rácsodálkozás szerepe jutott; a délutáni meccsek közben azért láthattunk komolyabb elemzéseket is a meghívott futballbloggereknek köszönhetően. Mindeközben, kereskedelmi tévés mintákat követve, a hagyományosan csak a hangjukkal szereplő kommentátorokat is megpróbálta jobban exponálni a Telesport. A tévénéző mindebből csak annyit tapasztalhatott, hogy a meccsek szünetében, a reklámblokk közepén, az „MTV sztárjai” előadják a vébé dalának közhelyesen magyarított, giccses(ebb) változatát.

Bár a képernyőn ügyesen titkolták, a Telesport szerkesztősége ezzel párhuzamosan felfedezte magának az internetet, pontosabban azt, hogy nem csak önpromócióra lehet és érdemes használni. A kommentátorokat még a kiutazás előtt felszerelték egy-egy kamerás mobiltelefonnal, majd tartottak számukra egy technikai gyorstalpalót, a vébé idejére így mindannyian videóbloggerekké váltak. A Telesport YouTube-oldalára naponta több miniriportot töltöttek fel, dokumentálva a stadionok hangulatától kezdve az utazási nehézségeken át a helyi étkezési szokásokig minden fontos és kevésbé fontos körülményt. Érezhető lelkesedéssel ismerkedtek ezzel a (számukra) új formátummal – mint a gyerek, amikor új játékot kap, és még nem tudja pontosan, hogyan használja –, de éppen ez adta a fésületlen videók amatőr báját, az informatívabb darabok pedig valóban pótolták a közvetítésből hiányzó helyszíni riportokat. A kommentátorok személyes élményeiről persze eddig is értesülhetett a néző – utólag, stúdióbeszélgetésekből, visszaemlékezések nyomán, ezúttal viszont azonnal és első kézből érkeztek a szubjektív beszámolók. Meglehet, hogy a Telesport pusztán szűkös anyagi helyzete miatt nyúlt ehhez a megoldáshoz, ez esetben (is) igaz a tétel, mely szerint a legjobb és legfrissebb ötleteket a kényszer szüli. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy a közt szolgálni – jelentsen ez bármit – akár egy kamerás mobiltelefonnal is lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10233