KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálhajó

Takács Ferenc

 

Science fiction film, mégpedig a komolyabbik fajtából, hiába is próbálják magyarországi forgalmazói már a címadással is lefokozni: a Halálhajó lopott cím, könyvolvasóknak a Traven-regényt (és a belőle készült filmet!) idézi, s jó esetben is legfeljebb valami ponyvalantit ígér, míg az eredeti event horizon, azaz „eseményhorizont” a mai kozmofizika (Nagy Bumm, gravitációs kollapszus, fekete törpék és társaik) egyik gyakran használt szakkifejezése, a modern fizikai világkép végső misztériumaira irányítja a néző képzeletét.

Komoly film abból a szempontból is, hogy a mai stift-mozi folklorisztikus közkincstárában hová nyúl és mit kölcsönöz ki onnan a rendező. A Halálhajó az első Alien-film (akkor még igen szokatlan) űr-naturalizmusával indít, majd amikor témájához elérkezik, bevallva-bevallatlanul Tarkovszkij Solarisára ad variációt: a világ végét megjárt és sokáig elveszettnek vélt Eseményhorizont nevű űrhajó élőlényként tért vissza a túlnanról, s a fedélzetére érkező földi mentőosztag tagjait bűneik és mulasztásaik elfojtott emlékeivel szembesíti, a bennük lakozó pokol bugyrait nyitja fel számukra.

S nem csupán lelkileg, hanem kozmofizikai értelemben is az inferno kapujába visz el a film. A téridőt összehajtogatni képes gravitációs hajtómű ugyanis – mint lassan kiderül – a pokol kapuját üzemelteti: aki a közelébe kerül, azt a maga külön lelki poklából a nagy és közös Pokolba viszi, valahová a kozmoszon túlra. A film páratlanul látványos módon, a mai digitális special effect-technika minden trükkjét bevetve vezényli le önnön vizuális és dramaturgiai átmenetét a technikából a teológiába, az űrmunka ismerős és unott rutinvilágából a pszicho-horror totális kárhozatába: a néző egy huszonegyedik századi filmiparos-Dante pokol-vízióját veheti szemügyre. (Persze ha bírja cérnával: a vetítésen edzett retinájú filmátvevők takarták el szemüket a leginfernálisabb pillanatokban.)

Hogy a (naivságában is komoly) téma csupán ürügy a horrorban való tobzódásra, vagy az időnként valóban már-már az elviselhetetlenségig telített horrorlátványosságok a maguk gyilkosan erőteljes módján is a témát szolgálják, ezen talán lehet vitatkozni. De mindez nem változtat a tényen: a scifi-rajongók és a pszichohorror-hívők egy újabb – hogyan is hívjuk magyarul? – cult movieval lettek gazdagabbak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1727