KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pénz beszél

Csejdy András

 

Promiszkuus, akcelerált kora-kamaszkorom volt, nyaltunk nyelvet a Széchenyi melegvizes medencéjében, rongyosra lapoztuk az ágyneműtartóból kicsent osztrák szexmagazinokat és már ötödikben üvegeztünk a hábéken, amelyeket senki nem volt hajlandó születésnapi zsúrnak tekinteni. Ezeken a nagymamák-felügyelte bulikon a leghallgatottabb kazetta mindig Barry White volt, a Gazsi külkeres faterja hozta az eredetit, tőle vette át az osztály. Mikor tavalyelőtt revival lett az öblös torkú énekesből, hullámokban kerített hatalmába a nosztalgia, szagok, ízek és érzetek képződtek a torkomban, izzadt a tenyerem, visszavágytam. A pénz beszél első képsorában egy helyes fekete fickó torka szakadtából vonyítja Barryvel együtt egyik slágere refrénjét, hömpölyög a soksávos Los Angeles-i forgalom, hétágra süt a nap, puhán siklik a merdzsókabrió – mézesmadzag amerikánából – és akkor hirtelen szeretnél ott lenni, bújnál a bőrébe, kapaszkodnál te a volánba. De aztán rögvest kisül, hogy az élet alkalmi császára csupán próbakörre vihette el a kocsicsodát a műhelyből, ahol dolgozik, ült is már, meg fog is még, mert piti kis stiklikből tartja fenn magát, fergeteges a dumája, jelentősek a tartozásai, és hiába tud bármikor jegyet szerezni a focistadion díszpáholyába, ha egyszerre egy rabomobilban köt ki, összebilincselve egy mindenre elszánt francia gyémántcsempésszel. Hogy hogyan szövődik össze Franklin Hatchett sorsa egy középszerűnél harmatosabb tévériporterével, miként lesz félreértésből a fekete-fehér tandem az Államok legkeresettebb bűnelkövető párja, milyen véletlen- és rendeltetésszerű fordulatokon hajszolja végig őket forgatókönyvíró-társával a bizonyítottan profi Joel Coen, elképzelhetjük, ha láttunk már pehelysúlyú, hollywoodi vígjátékot. Hogy ez a verihepiendinges tucatkomédia mégis nyugodt szívvel ajánlható, az Tucker művészúr érdeme, akiről már Az ötödik elem showmanjockey-ja után sejteni lehetett: egy-két Beverley Hills-i bulvárt bármikor ráver az ügyeletes fekete komikussztár Eddie Murphyre. A pénz beszél, ugatnak a kutyák, halad a karaván, Barry White-ot meg az isten tartsa meg jóegészségben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1731