KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/szeptember
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kelecsényi László: Zenthe Ferenc (1920–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Bohémvéres történelem Portré Makk Károlyról
• Kovács András Bálint: Szép halak Beszélgetés Makk Károllyal

• Hirsch Tibor: Filmek a fekete dobozból A United 93-as
• Varró Attila: Hérosz a gépezetben Szuperhősök alkonya
• Jankovics Márton: Jófiúk szürkében Terrormozi 911 után
• Takács Ferenc: Vágyak, temetők Tennessee Williams
TELEVÍZÓ
• Schreiber András: Félistenek, szikével Kórház-sorozatok
• Jókúti András: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Nékám Petra: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Simonyi Balázs: Szellemkórház Lars von Trier: A Birodalom
• Reményi József Tamás: Katatónia Magyar plazma
KÖNYV
• Báron György: Párbeszéd Muhi Klára: Herskó
FESZTIVÁL
• Báron György: A vulkán alatt Taormina
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Raimunda dala Volver
• Muhi Klára: A székelyföldi Faust Az élet vendége – Csoma-legendárium
• Csillag Márton: Szerelmes nihilisták Egyetleneim
• Bori Erzsébet: Városi legenda Incze Ágnes: Randevú
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: A tigris a hóban
• Beregi Tamás: Trisztán és Izolda
• Barotányi Zoltán: Hajrá Ecsebeszte!
• Hungler Tímea: A testőr
• Wostry Ferenc: Rém rom
• Schreiber András: Köszönjük, hogy dohányzott!
• Hungler Tímea: Távkapcs
• Vajda Judit: A banditanők
DVD
• Kovács Marcell: George A. Romero zombi-tetralógiája
• Pápai Zsolt: Már nem lakunk itt
• Varró Attila: Búcsúlevél

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Űrcowboyok

Pápai Zsolt

 

Az Éjfél a Jó és Rossz kertjében című filmje kivételével Clint Eastwood legutóbbi rendezései – legyen a műfaj thriller, western vagy romantikus szerelmi história – ugyanazon a talajon, hasonló alapállásból születtek: gerontomozi valamennyi, mind témájukban, mind pedig a megformáltság erejét tekintve. A nem is olyan rég még elnyűhetetlennek látszó, hetvenes éveit taposó sztár nem egy, a közelmúltban forgott opusának (Államérdek, Az igazság útja) nehézkességét elnézve, úgy festett, Eastwood végérvényesen lemarad az ifjabbak mögött a közönség kegyeiért folyó versenyfutásban.

Ám mindezt most cáfolni látszik: az Űrcowboyok lendületes, ötletes, már-már fiatalos hevületű mozi. A cím félreérthetetlenül utal rá, egyszerre rendhagyó és tradicionális buddy-movie-t, sci-fi köntösbe öltöztetett westernt látunk; elhanyagolható apróság, hogy ezúttal nem gengsztereket vagy vadlovakat, hanem egy elkószált műholdat kell befogniuk hőseinknek. Az 50-es években űrsétára kiképzett Deadalus csoport négy tagja végül nem juthatott el a kozmoszba. Évtizedekkel később azonban lehetőségük adódik erre: amikor elszabadul egy műhold, melynek vezérlőrendszere a Deadalus vezetőjének tervei alapján készült, a NASA a veteránokat küldi a hiba kijavítására.

A film bő első fele az akció megszervezését tárgyalja, sziporkázó gegek és szellemes, a helyzetkomikum számos formáját kiaknázó előadásban – Eastwood egész eddigi életművében nem robbant annyi poén, mint itt, e rövidke órában. A remek szereplőgárdának oroszlánrész jut ebben: noha Eastwood színészként őrzi mord tekintetű sztalker-imidzsét, a többiek – különösen a csoport Casanováját adó Donald Sutherland – örömmel csinálnak paprikajancsit magukból.

A második részben új vágányra áll a film, a sztori Az igazak és az Apollo 13 nyomvonalán halad tovább, a humor lassan elpárolog a történetből, s a speciális effektek veszik át szerepét. Az ötletes vonalvezetésű, életteli forgatókönyv itt veszít erejéből, de a papírízű fordulatokért kárpótolnak a míves digitális effektusok. A stílustörést ugyan megsínyli a film, az Űrcowboyok mégis delikátum: Eastwood a nyugdíjas-korhatáron túl is bírja szuflával, sőt köröket ver olyan kollégáira, akik az unokái lehetnének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3155