KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szállítmány

Varró Attila

Armored – amerikai, 2009. Rendezte: Antal Nimród. Írta: James V. Simpson. Kép: Andrzej Sekula. Zene: John Murphy. Szereplők: Matt Dillon (Mike Cochrone), Laurence Fishburne (Baines), Columbus Short (Ty), Jean Reno (Quinn), Skeet Ulrich (Dobbs). Gyártó: Buckaroo / Farah Films & Management. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 88 perc.

Mindazon magyar rendezők, akik halhatatlanná váltak a klasszikus Hollywoodban, egyetlen műfajban alkottak egyaránt maradandót: legyen bár hagyományosan moralizáló (Michael Curtiz: Mocskos arcú angyalok), éjsötét noirba hajló (Andre de Toth: Bűnözési hullám), romantikus hangvételű (Charles Vidor: Gilda) vagy szikár dokumentarista (Laslo Benedek: New York kikötője) a gengszterfilm jelenti a legbiztosabb zsánerzálogot az Álomgyárban érvényesülni próbáló hazánkfiának. Bő félévszázadnyi hiátus után legújabb aspiránsunk is jól bevált gengsztersztorival próbál szerencsét, ám a Biztosításból, Kontrollból ismert keménykötésű lúzercsapatok nyomát követve a 42 milliós pénzszállítmányt fuvarozó páncélautók kirablását ezúttal rutinos bűnözők helyett maguk a biztonsági cég megfáradt őrei hajtják végre – köztük a főhőst jelentő iraki veteránnal, aki a tuti melónak ígérkező akció első véráldozatánál társai és barátai ellen fordul.

Antal Nimród második amerikai filmje, a Szállítmány (hasonlóan az Elhagyott szobához, az eredeti cím kétértelműsége ismét elvész a magyar fordításban) nem csupán szerepcseréjével írja felül a klasszikus heist-filmeket, de a történet felénél finoman műfajt vált, és a szerzői kedvencet jelentő thriller szabályai szerint módosítja a cselekménymenetet – méghozzá épp úgy egy klausztrofób csapdába szorult hős és a kívül rekedt gyilkosok macska-egér harcának suspense-dramaturgiájára építve, miként az Elhagyott szobában történt. Túl azon, hogy Antal eredményesebben érvényesíti saját műfaji látásmódját kilúgozott pszicho-terrorfilmjénél (a férfi-összetartást szétmaró erkölcsi konfliktusok drámája jóformán hibátlanul illeszkedik a feszültségteremtő fordulatok közé), megnyerő egyszerűséggel és meggyőző hitelességgel eleveníti fel a heist-filmek revizionista fénykorát: a Szállítmány első beállításától az utolsó színészi gesztusig olyan, mintha negyven évvel ezelőtt vezényelték volna le, ami ezen a műfajterepen a lehető legnagyobb fogásnak számít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10074