KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Focus – A látszat csal

Géczi Zoltán

Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.

„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló Télapó, Őrült, dilis, szerelem) szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.

Miután a forgatókönyvet búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként, beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon, ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó pillanatban lépett a fedélzetre.

A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a dél-koreai The Thieves mennyivel stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12159