KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pillanat/Kép

Test-Tér és Test-Tár

Halász Tamás

Grunwalsky Ferenc fotókiállítása a Kortárs Művészeti Múzeumban.

 

Grunwalsky, a rendező és Grunwalsky, az operator a szokatlan kivágatok mestere. A megnyitó felé igyekezvén a Roncsfilm kockáit idéztem fel: a helyzetekbe váratlan percben, váratlan szögből belépő kamera rögzítette képet. Az indokolt és szervesen beépülő váratlanság és meghökkentés élményét egy-egy jelenet után.

A múzeum hatalmas tere tele Ladányi Andreával, a csarnokban kanyarodó lépcsősor és a márványpadló pedig a táncosnő és társulata színpadává alakul át.

A sokadik kört rovom a tárlaton. Az első benyomás: nem érzékelem, hogy ez a sok kép egyazon embert ábrázolja. Hogy egyáltalán ábrázolni szándékozik az egyest. Ez a tárlatanyag az általánost ünnepli a ragyogó táncos testét ünnepelve. Ladányi Andrea porcikái a (szlovák) komáromi erőd óriás labirintusának lepusztult termeiben láthatók. Grunwalsky portrét készített teste minden négyzetcentiméteréről. Emberleltárt a testúrnőről szürke és okker falak előtt. A felmart, az enyészetben visszatalajosodó padlaton. Egy-egy képen kipillanthatunk a vastagfalú vedlett vermekből az anyatermészetre. Ligetes facsoportok fürdenek a fényben. A beltérbe tévedő napsugárban, máskor éjszakai razziát idéző reflektorvilágnál látható az Ember csupasz, máskor átlátszó fólia lapította teste.

Grunwalsky enteriőrjei semlegesek, a testet csak lepusztult felületek veszik körül. Minden egyes kép a nagy egymásra találás élményét sugározza: a fényképész örömét leli tárgyában és birtokba veszi azt. Újabb és újabb, gyakran egymástól alig eltérő képeken látjuk lefegyverző közelségből a közegéből kiemelt, táncoló testet.

Táncost fényképezni általában két helyszínen szokás: működés közben a színpadon, vagy – egyre gyakrabban – minden igényt kielégítő muteremben, ahol mintegy laboratóriumi körülmények között csiszolható tovább a látvány, mindennemű esetlegesség kiiktatásával. Grunwalsky kiemeli a megszokott közegből a táncosnő alakját. Nem természeti térbe helyezi, ahol a hatvanas években született japán irányzat, a butoh mesterei dolgoztak. Ez nem plain air.

Ember alkotta hely a fényképkészítés színtere.

Ladányi teste mindent tud: képzett szerkezet és organikus líra. Lankadatlan figyelmet ébreszt térben és síkban egyaránt. Megmutatkozásában partner a fényképész, aki csodálatát a képekben is érzékelteti. A táncosnő teste néhol egészen közelről látható: vállai lankái, bordái völgyei a képeken. Máskor „csak” apró, kalligrafikus jel a térben, vagy vetett árnyék a töredezett padlón, az ablakon beömlő, elnyúló fénnyel keretezve. Modell, múzsa és mester. Grunwalsky lebilincselő sorozata egyszerre érett és úttörő jelenség a hazai táncfotózás műfajában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4516