KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vad hattyúk

Gyárfás Péter

 

A vad hattyúk című japán rajzfilm létrehozói a legnevesebb meseíróktól kölcsönözték az alapötletet és némely motívumokat: Andersentől és a Grimm testvérektől. Jó párosítás, mégsem az ő szellemükben készült a film, hanem inkább egy modern krimi szemlélete hatotta át. Hohó! – kiálthatna fel bárki. – Hiszen a gyerekek és a mesék egyaránt tele vannak szadizmussal, erőszakkal! Csakhogy a határvonal szerintem nem itt húzódik. A mesét visszaadó film, vagy komplett krimi a mese apropójaként: ez itt a kérdés. A japánok – példa erre a szintén klasszikus, Perrault-meséből készült Csizmás Kandúr – a második változatot részesítik előnyben. Igaz, az ismert történet a hattyúvá változtatott királyfiról és a csalánfonalból kötött ingekkel és hallgatási fogadalmának betartásával őket kiváltó leánytestvérükről több megközelítési módot ad a rendezőnek. Szólhatna a film az áldozatvállalásról. De nem. Ehelyett – valljuk be: következetesen

– újabb és újabb szenvedések, cselvetések bemutatásával múlatja az időt, a végül természetesen megbűnhődő bűnösök, az elvarázsló asszony és a boszorkány anyja rémtetteivel. Néhol, amúgy jó krimi módjára idegborzoló zenével aláfestve. Elferdítésnek, egyoldalú leegyszerűsítésnek hat mindez? A gyerekek másként látják, mást figyelnek meg, mást emelnek ki? Elképzelhető, de akkor sem lehet nyugodtan elmenni a jelenségértékű tény mellett: fogyaszthatóbbá, érdekfeszítőbbé – és nem utolsósorban eladhatóvá – válik ezáltal a film, hogy bűnügyi kalandokon felcseperedő fiúk-lányok megnyerésére a krimik hatásvadász eszközeit veszi igénybe. A vad hattyúk rendezője, Nisizava ezt tette.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8060