KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Legmelegebb nap

Forgács Nóra Kinga

Humpday – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Lynn Shelton. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Vince Smith. Szereplők: Mark Duplass (Ben),Joshua Leonard (Andrew), Alycia Delmore (Anna), Lynn Shelton (Monica), Trina Willard (Lily). Gyártó: Magnolia Pictures. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.

Nem véletlen, hogy a Legmelegebb nap a 2009-es Sundance Filmfesztiválon és a New York Times hasábjain is sikert aratott: Lynn Shelton forgatókönyvíró-rendező-producer minimál költségvetésű buddymovie-ja két ma divatos mozgóképi tematikára, a kertvárosi Amerika kritikájára és a coming of age filmek problémafelvetéseire is reflektál, ráadásul úgy helyezi természetes megvilágításba háromfős szereplőgárdája problémáit, hogy közben valóban közel viszi azokat a nézőhöz is.

Anna és Ben fiatal házasok, akik a kertvárosi Amerika idilljében szépen haladnak előre a ház-autó-gyerek kijelölte ösvényen, és bár szexelni olykor túl fáradtak, nincs köztük olyan dialóg, melyben legalább kétszer el ne hangozna a kétes (valóság)értékű varázsige: szeretlek. Egy éjszaka közepén váratlanul toppan be életükbe Ben régi haverja, Andrew, aki poszt-hippi attitűdjével fenekestül forgatja fel a pár hétvégéjét, kimerítő érzelmi vihart kavarva az állóvízben. A kézikamerával felvett improvizációs jelenetek önmagukban nem túlzottan erősek, de a három ember egymáshoz és önmagához való viszonyának alakulása leköti a nézőt. A rögtönzés szabadjára engedi az amerikai szlenget és az életmódokat, értékrendeket, spirituális és művészi hadovákat tépázó (ön)iróniát. Hogy megszületik-e a művészi pornófilm, aminek ötlete egy dionüszoszi éjjelen a haverok fejében megfogant? E kérdés körüli bonyodalmak teszik próbára Anna és Ben kapcsolatát, Andrew és Ben énképét, az erre adott válasz azt üzeni: mire az ember pocakot ereszt, már kialakul személyiségének az a stabil szerkezete, ami bizony megszabja szabadsága határait, ám ezek a határok éppúgy fakadnak magából az emberből, mint a társadalmi elvárásokból.

A sok külvárosi életmódot sújtó kritika után üdítő észrevétel: az ember felnőtté érhet, ha az amerikai álom és a fehér kerítés mögött húzódó kétautós-családos hétköznapokban valódi értékeket is keres, amiket a pillanatnyi kitörési vágy megkérdőjelez ugyan, de végső soron mégis inkább hitelesít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10026