KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A galaxis őrzői

Sepsi László

Guardians of the Galaxy – amerikai, 2014. Rendezte: James Gunn. Írta: Chris McCoy, Nicole Perlman és James Gunn. Kép: Ben Davis. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Chris Pratt (Peter), Zoe Saldana (Gamora), Lee Pace (Ronan), Dave Bautista (Drax), Michal Rooker (Yondu). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 121 perc.

 

A Marvel moziuniverzum eddig nagyjából töretlen sikerszériájára a stúdió a franchise-októl megszokott óvatosság helyett viszonylagos kockázatvállalással reagált. A galaxis őrzőivel nem csupán az obskúrusabb címek kezdenek előkerülni a képregényes gigakiadó portfóliójából, de a rendezői székbe ültetett James Gunn a Marvel legmerészebb húzása Kenneth Branagh Thor-rendezése óta. A Tromától indult, majd egyedi hangulatú független zsánerferdítésekkel (Slither, Super és a PG-Porn websorozata) ismertté vált Gunn mintha J.J. Abrams punk unokaöccse lenne: első nagystúdiós munkájához a Super 8 rendezőjéhez hasonlóan Új-Hollywood blockbusterei jelentik az ősmintát, de míg Abrams művészi példaképe bevallottan Spielberg, addig James Gunn inkább Joe Dante kevésbé jólfésült, de még mindig családbarát örökségét folytatja.

A 2008-ban újrafazonírozott képregényszéria éppúgy kiváló alapanyag a nyolcvanas évek bűvkörében fogant zabolátlan űroperához (árulkodó központi motívumként egy slágerválogatást tartalmazó magnókazettával), miképp az Amerika kapitány is adta magát a Joe Johnston-féle retrókalandhoz. Az áramvonalas Bosszúállókhoz képest A galaxis őrzői zsúfoltabb és szabálytalanabb mozi, amiben Gunn stílusérzéke és groteszk humora még egy cyborg mosómedvét is képes árnyalt karakterré tenni, viszont a meggyőző külcsín és a filmbe fektetett rendezői kreativitás mögött felsejlenek a Marvel projektjének buktatói. Bár A galaxis őrzői sorakoztatja fel a franchise legvalószínűtlenebb hőseit, cselekménye mégsem távolodik el igazán az előző kilenc Marvel-film formulájától, benne az újfent McGuffinként szolgáló mágikus kővel és az ezt hajszoló szupergonosszal. A stúdió ugyan ráérzett, hogyan adhat filmjeinek egyedi külcsínt markáns stílusú rendezők felkérésével, de hiába a meghökkentő ornamentika, ha már megint valamelyik Végtelen Követ díszíti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11767