KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Batman és Robin

Bori Erzsébet

 

Batman a gyerekek hőse, meg a gyereklelkűeké. Ők lapozzák rongyosra immár hatvan éve a képregényfüzeteket, nekik szólnak az újabb és újabb Denevérember-szériák a televízióban és ők játszanak a teljes Batman-univerzumot lefedő műanyagfigurákkal. Kicsit más a helyzet az egészestés mozidarabokkal: ezek túl sokba kerülnek ahhoz, hogy csak a nagyit és a gyereket vigyék be a multiplexbe. A Batman-film jósága így azon mérhető, hogyan tudja ötvözni az izgalomra, látványra, erőszakra és erotikára éhes felnőtt néző igényeit a hagyományos meseelemekkel.

Idáig a páratlan számú denevérek jártak nagyobb sikerrel; a pingvinemberes-macskanős második részt túlterhelték mélylélektannal és perverziókkal, míg a sok kétértelműség és bonyolult ellentmondás kikezdte a jó és a Gonosz nagyszabású küzdelmét. A Mindörökké Batman ismét visszatalált a helyes útra, a mostani, negyedik rész viszont arra figyelmeztet, hogy ideje lecserélni a Schumacher-csapatot. Elsőként mindjárt a forgatókönyvírót, akinek nem akadt egy szál ötlete sem, mindent a comicsból emelt el vagy saját korábbi leleményeit toldotta meg egy kurta lépéssel, mindig a legkonvencionálisabb irányban. És ne higgyük egy szavát se, ha a Batman-sztori kötelező fordulataira hivatkozik: épp azzal kellett volna megdolgoznia a pénzéért, hogy a mitológiai apparátust érintetlenül hagyva talál ki új mesét. Kétséges az is, vajon meddig tartható az a tendencia, melynek nyomán a magányos hős immár felvételt nyerhetne a nagycsaládosok egyesületébe. És könyörgök, ki ez az őszülő halántékú, fáradt figura, aki holmi nők miatt civódik Robinnal? Ha ez így megy tovább, a következő részben már egy Torschlusspanik űzte agg legény fut majd a lányok után.

A rutinos évismétlők közül csak a látványtervezők lógnak ki: kezük nyomán végre Metropolisszá nőtte ki magát Gotham City, Fritz Lang nagyobb dicsőségére.

A Batman és Robinban nincsenek szellemes riposztok, jó bemondások, még szegény Alfredot is érzelgőssé tette a betegsége, melyet az alkotóktól kapott; a rejtelmes kór legfeltűnőbb tünete, hogy elveszi az ember humorérzékét. Orvosolni akarván e hiánybetegséget Schumacherék a leggyalázatosabb tettől sem riadtak vissza: gúnyt űztek a Batman-legendából. Ez is csak azt jelzi, hogy már érzik a vesztüket: ők menni fognak, de Batman marad, mindörökké.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1584