KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szövetség

Varró Attila

 

Mióta a Pokolból Hasfelmetsző-filmjével Hollywood felfedezte magának a brit képregény-géniusz Alan Moore munkásságát, letűnt és leendő kultrendezők állnak hosszú tömött sorokban a comics legnagyobb dekunstruktivistájának minden elhullajtott lapjáért. Wachowskiék készülnek a V for Vendettára, Gilliam nem éri be a Watchmennél kevesebbel, Stephen Norrington (aki a Blade-del nemcsak a Mátrix, de a képregény-akciófilm alapjait is lerakta) pedig már el is készült a legfrissebb Moore-munkák egyike, a League of Extraordinary Gentlemen adaptációjával. Az előző századforduló alternatív világában játszódó eredeti mű egyetlen pofonegyszerű, ám roppant termékeny ötletre épül: hozzuk össze a klasszikus kalandirodalmi hősöket és formáljuk meg belőle a fin-du-siècle Igazság Ligáját – majd ajándékozzuk meg őket egy státuszuknak kijáró világmegmentő feladattal.

Allan Quartermain, Nemo kapitány, a Drakula Mina Harkerje, Dr. Jekyll és a Láthatalan Ember (ezúttal Skinner néven) egyenként is legalább tucatnyi filmváltozat főszereplői voltak az elmúlt hetven évben, már ezért is nehéz elkerülni közös meséjükkel a mókásan önreflektív műfajdarabok divatját – hogy Norringtonnak ez majdnem sikerült, az csupán annak köszönhető, hogy láthatóan fogalma sincs, kik ezek a figurák (sőt ami még rosszabb, nem is érdeklik). Míg Moore koherens fikciós univerzumot épít a klasszikus ponyvák anyagából, a Szövetség készítői épp azt tették hőseikkel, amit a filmbeli gonoszok: aljasul kihasználták őket, hogy elorzott szuperképességüket iparilag sokszorosítva profittá tegyék. A közepesen meggyőző steampunk látványvilág, az erőtlen színészi jelenlét (Wilson vámpírhölgye kivételével) és a hanyagul vágott akcióbetétek önmagukban csupán a feledhető-kategóriáig süllyesztik az alapanyagot – a sztori elképesztően ostoba és önmagukhoz képest is következetlen elemei azonban akkora ballasztot jelentenek, hogy a végeredményt még a Nautilus hajtóművei és Hyde (ejtsd: Hulk) izomereje sem képes megmenteni a fércművek roncstemetőjétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2188