KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Semmihasznák

Báron György

Micisapka. Csikk a száj sarkában. És nagyon néznek – valami ilyesmit írt Esterházy Francia film címszó alatt.

Hol van már a micisapka? Ráadásul alig néznek az újabb francia filmekben: mozognak, grimaszolnak, gesztikulálnak inkább. Csak a cigarettacsikk maradt. Ezúttal két kedves párizsi csirkefogó szívja Pierre Salvadori nagyon francia filmjében. Ez az életmód, ez a tengés-lengés a Szajna-parti miliőben, a stúdiónak nevezett kis padlásszobákban, ahol színesek a falak és gomb van az ajtókon, szóval ez a spleen jellegzetesen francia. Fel-felvillan Godard és Truffaut korai remekeiben, kiteljesedik Rohmernél és Rivette-nél, akadémikus alakzatba merevedik Sautet és a nouveau naturel többi alkotójának munkáiban, majd a nyolcvanas években egy pillanatra újra fölragyog, megkésetten és fájdalmasan, Jacques Bral Éjszaka külsőben című filmjében.

Salvadori filmjének néhány jelenete Rohmerre emlékeztet: a vonzások és választások kecses játékára – csak éppen híjával Rohmer formai tökélyének, vaskemény következetességének. A férfibarátság témája Bralt idézi – ám a képsorokból és a történetből hiányzik az Éjszaka külsőben fojtott, szemérmes lírája. Salvadori minden szokott és unt fölösleget belezsúfol a filmjébe, rablást, verekedést, bosszút, ilyesmit, mintha félne attól, hogy két férfihősének lassú története önmagában érdektelen volna. Pedig lehetne több önbizalma, mert nem tehetségtelen, dacára elhibázott, eklektikus filmjének. Két remek színész áll mögötte: François Cluzet, a vérbeli franciás alkatával, és a robosztus kölyök, Guillaume Depardieu, akiről csak a neve árulja el, minő atya-fi. (Fred szerepéért César-díjat kapott. – A szerk.) Rossz hát ez a film, de csöppet sem lenne meglepő, ha alkotója egyszer jó filmmel állna elő, miként tette ezt eddig is oly sok gyöngének mutatkozott francia filmkészítő. Kiknek a jó filmjei egytől-egyig nagyon franciák voltak.

Az eredeti filmcím tömör és pontos, érzékeltet valamit a mű világából: Les Apprentis, azaz Tanulók, méginkább Tanoncok. Valakik azt képzelik, ilyen címmel nálunk film nem eladható. Így lett A felolvasónőből Ártatlan gyönyör, az Ütődöttekből Call-girl ötszázért, a Hátsó utakból Kéjnő Kaliforniába készül. Most pedig itt a legújabb jópofi cím, a Semmihasznák. Hírlik, szinkronizálják a Hamlet új verzióját: A tébolyodott sorozatgyilkos címen kerül a magyar mozikba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=326