KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/november
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• Kúnos László: Sven Nykvist (1922–2006)
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Bódy éji dala A személy mint műalkotás
• Varga Anna: Budiwood Magyar zsáner
• Hirsch Tibor: Hét bőr Taxidermia
• Kolozsi László: A test filozófiája Taxidermia
• Schreiber András: A producer felelőssége Beszélgetés Andrew G. Vajnával

• Géczi Zoltán: A törvényen kívüli rendező balladája Kinji Fukasaku
FESZTIVÁL
• Báron György: Napszépe és éjkirálynő Velence

• Nevelős Zoltán: Négyórás töredék Gyilkos arany
VÁROSVÍZIÓK
• Kelecsényi László: Vászonszerelmek Mozipest
• Lajta Andor: Fórumtól Puskinig
TELEVÍZÓ
• Hungler Tímea: Tetemre hívás Helyszínelők
• Reményi József Tamás: A viszkis Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: „egy kandi szem azért leskel reánk...” Ede megevé ebédem
• Stőhr Lóránt: Egy tiszta film Madárszabadító, felhő és szél
• Muhi Klára: Film-emlékmű Mansfeld
• Vajda Judit: 56 gyermekei Budakeszi srácok
• Barotányi Zoltán: A hidegről jött ember Kellemetlen igazság
• Bíró Yvette: Varda kikötője L’Ile et Elle
LÁTTUK MÉG
• Kárpáti György: Egy bolond százat csinál
• Vajda Judit: Mennyei háború
• Ádám Péter: Eladó a szerelem
• Ádám Péter: Élj és boldogulj!
• Kolozsi László: A nagy fehérség
• Vízer Balázs: Brazil ritmus
• Varró Attila: Az ember gyermeke
DVD
• Pápai Zsolt: Harakiri
• Csillag Márton: Aeon Flux
• Tosoki Gyula: Mr. Tűsarok

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Államérdek

Harmat György

 

Lehet ötvözni a politikai gyilkosságok anatómiáját, a krimit és az átélhető sorstörténeteket. Ennek legszebb példája nem is a hatásos, de művészileg vitatható Z..., hanem Pontecorvo remekműve: Az algíri csata. Az eredményhez szükségeltetnek: világos elemzés, a filmeszközök dinamikája, ügyes dramaturgia és emberek, akikért izgulhatunk.

Mi az államérdek? El kell némítani, akár gyilkosság árán is, aki le akarja leplezni a francia kormány nagy pénzt hozó részvételét a piszkos fegyvereladási üzletekben, helyi háborúk szításában. E film érvényes bizonyítási eljárásának hitelét rontják a forgatókönyv naivságai éppúgy, mint az, hogy a dialógusok egytől egyig közhelyek. Holott éppen a látványos filmeszközök nélküli párbeszédes jelenetekre épül, egyébként jól szerkesztetten. A figurák mérlege a „rosszak” oldalára billen, mivel Jean Yanne és Michel Bouquet játéka természetes, míg a „jó” François Périer-é teátrális. A szereplők közös sorsa, hogy nem kaptak emberábrázolási feladatot.

Mi az Államérdek? A jó szándékú könnyfacsarás hol ügyesebb (Nem zörög a haraszt), hol ügyetlenebb (Mindenkinek a maga keresztje) kezű mesterének, André Cayatte-nak, a többinél szikárabb, igen szókimondó, igen sablonos filmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7877