KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Díva

Alföldi Nóra

Burlesque – amerikai, 2010. Rendezte: Steve Antin. Szereplők: Christina Aguilera, Cher, Stanley Tucci. Forgalmazó: SPHE. 119 perc.

Közhely, hogy az elmúlt húsz-harminc évben Hollywood szakadatlanul azon próbálkozik, hogy megvalósítsa a totális szórakoztatás intézményét, ennek érdekében pedig hol régi, hol vadonatúj technikai csodákat hajt igája alá, továbbá nem átall vissza-visszanyúlni klasszikus hagyományokhoz sem. A kör a Dívával ismét bezárult: a burleszk-show mint olyan, az ősfilm korában varieté-kiegészítő performansz is volt az egytekercses némafilmek mellett, később magán a vásznon lehetett csodálni, Dita Von Teese óta klubokban ismét luxus-szórakozás, 2011-re pedig a flitterekkel fedett mellbimbók újra a vásznon hasítanak, természetesen showbiz-musical formájában.

Steve Antin varietéje keblére öleli ugyan a kortárs trendeket (lásd a csábító typecastingot, melyet egyértelműen az elmúlt tíz év popkulturális eseményei határoztak meg), de elsősorban régi sablonokat preferál. A darab emellett nagy költségvetéssel és szép szaloncukorpapír csomagolással kérkedhet, de a jó sok szirup, szaftos combhúsok és az ígéretes eklektika ellenére mégis pasztellszínű marad.

Mindezért a heves erőlködések felelnek. Kabaré ide vagy oda, a filmben is elhangzik, hogy a burleszk-sztárok nem énekelnek, árukapcsolás nélkül azonban a móka ma már nem móka – a főszereplő karaktert a valaha szebb napokat látott popdíva, Christina Aguilera alakítja, kinek szép nagy tüdejét minden szinten kötelező kihasználni. A koncepció így burjánzik hagyományos Hamupipőke-sztorivá, meleg jótündérrel, gonosz üzletemberrel, puha fényekbe burkolt szőke herceggel és gáláns madámmal. Az egyszerű képletet kompenzálná a parádé és a sok díszes fehérnemű; csinosak a díszletek, és fergeteges a stylist-munka, ilyen lapos vizuális és formai megoldásokkal azonban Luhrman óta nem ildomos élni. Némafilmrajongók és egyszeri nézők szeretni fogják a Dívát, minden hibája mellett kellemes, kíméletes és pihentető, pont, mint egy hétköznapi matiné a Moulin Rouge-ban.

Extrák: audiókommentár a rendezővel; bakik; kimaradt jelenetek; alternatív kezdés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10664