KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísértetház

Mockler János

Nehéz idők járnak a filmtudományra. Sok a sarlatán. Már publikációkra is vetemednek. Igaz, tévtanalkat még csak alacsony példányszámú irodalmi lapokban terjesztik, de a lejtőn nincs megállás. Egyik legismertebb képviselőjük nemrég is azt találta állítani: „Armin Mueller-Stahl volt a népnyúzó kulák”! Ez olyan fokú tudományos tévedés, mint amikor a neves régészprofesszor az amerikai és a szovjet nép közös eredetét kívánta bizonyítani bizonyos étkezési szokások megfigyelésén keresztül. Tudniillik sok hamburgert fogyasztanak. Armin Mueller-Stahl soha sem volt kulák. Jól emlékszünk rá, Ernst Thálmann elvtárs volt ő. Most pedig a Liberális Párt képviselőjelöltje.

Chilében – és vizsgált filmünkben. Bille August, dicsdús svéd filmrendező legújabb munkájának a fenti tévtan végleges eloszlatása a legfőbb érdeme. Egyéb dicsérnivalót jelen opuszában keresve sem találhatnánk. Azt kell mondanunk, hogy Bille August, ki, ha összes cannes-i nagydíját egyszerre tűzné föl, leginkább az idős Brezsnyevre emlékeztetne, ezzel együtt is reménytelen eset.

Itt most már meg kell állni. Pedig szívesen folytatnám. Hogy van az, hogy én, Haladás mozi 9. sor. 1. szék, csak úgy kijelentem korunk egyik legismertebb filmrendezőjéről, Bergman örököséről, kedves tanítványáról, hogy minden hiába. Ehhez valóban szükséges egy pillantás az európai film jelenlegi folyamataira. Az álfilm kétségtelen hagyományokkal rendelkezik kontinensünkön. Onnan ismerszik meg, hogy van benne minden, vér, könnyek és izzadságszag, de minek. E műfaj egyik napjainkban fölerősödő irányzata saját eszközeivel igyekszik felvenni a versenyt Hollywood imperializmusával. A csúcsteljesítmény eddig az Indokína volt, és most már nyugodtan mellé helyezhetjük a Kísértetházat is. Isabel Allende egy évszázadot átfogó regénye látszólag a legmegfelelőbb alap egy ilyen műhöz. Az adaptáción a regényt számon kérni még egy lektűr esetében is problematikus, ám de Bille August filmje azzal siet a segítségünkre, hogy meg sem közelíti az írás színvonalát. A nagy számban fölvonuló nemzetközi sztárok látható igyekezete sem képes csodát tenni. De az igazság felderítésében számíthatunk rájuk. Az igazság pedig az, hogy a népnyúzó kulák Jeremy Irons.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1078