KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eltűnő hullámok

Varró Attila

Aurora – litván, 2013. Rendezte: Kristina Buozyte. Írta: Kristina Buozyte, Bruno Samper. Kép: Feliksas Abrukauskas. Zene: Peter von Poehl. Szereplők: Marius Jampolskis (Lukas), Jurga Jutaite (Aurora), Martina Jablonskyte (Lina), Rudolfas Jansonas (Jonas), Vytautas Kaniusonis (Mantas). Gyártó: Acajou Fılms / Tremora. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 124 perc.

A science-fiction köztudottan elsősorban férfizsáner, így aztán nem túl meglepő, hogy romantikus mutációi is főként a férfilelkeknek kedveznek, legyen a hős mechanikus überfrau-t megszelidítő szemétpréselő robot (Wall-E), szerelmes tűzőr (451 Fahrenheit) sebzett szivű időutazó (Somewhere in Tıme) vagy éppen a virtuális valóságban boldogságot kereső geek (Szerelmes Thomas). Az utóbbi tematika európai hagyományát (La jetée, Nyisd ki a szemed) követő Eltűnő hullámok akár az idei Spike Jonze-féle A nő modern művészfilmes párdarabja is lehetne, AI-szoftver helyett konkrétan egy álomnővel: a litván rendezőnő (!) férfihőse, Lukas egy kómában fekvő paciens agyába küldött virtuális felfedező, aki azonban már az első tudattúra alatt hátat fordít eredeti neurobiológiai küldetésének, mihelyt az idegen elme mélyén egy rejtélyes szépségre akad, akivel azonnal lángra lobbanak egymás iránt.

A Gyűjtőnő erősen önreflektiv nődrámájával (főszerepben egy beszédterapeutanővel, aki apja traumatıkus halálát követően bezárkozik az önmagáról készült film- és videóképek világába) indult Buozyte első műfaji kalandtúrája sem a zsánertől manapság elvárt akcióbőseggel, sem a klasszikus irodalmi hagyományokhoz hű tudományos problematikával nem kísérletezik (hiába a sok hangzatos tudós-párbeszed): az Eltűnő hullámok inkább medidativ hangulatú és igen erős drámai töltesű love story, amelyen kissé lötyögnek a hivalkodóbb zsánerjelmezek. Viszont amint belépünk a románc belső elmevilágába és az alkotónő a furcsa pár szenvedélyére összpontosít, akár a hatásvadászabbra hangszerelt szexjelenetek is megtelnek valami hipnotikus erővel – így még a hosszan kitartott néma epizódokban sem engedi nézőjenek, hogy mentálisan csatornát váltson, felidézve magának az Eredet vagy a Sejt ütősebb virtuál-pillanatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11647