KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-program

Nóvé Béla

 

Elnézem Virgilt, ezt az ártatlan majmocskát, ki jobb mancsát diótörő mozdulattal a baljába veregeti, s ahogy a film pereg, lassúdan és félig agymosottan egyszer csak azon kapom magam, hogy az én öklöm is a tenyerembe csattan... Kínos önlelepleződés – még jó, hogy sötét van, s csak másodmagamban ülök a nézőtéren. Mert a tenyerem csattanása – akár e jobb sorsra érdemes szegény csimpánzkölyöké – távolról sem tetszést jelez. Egyezményes majomnyelven csupán annyit tesz: „Segítség! Baj van! Áz emberiség már megint valami rút cselszövényre készül!”

Bizony mondom, meg kell majmulni ebben a cudar világban! Nem elég, hogy majomédesanyáinkat orvul kilődözik mellőlünk, mimajomságunkat szülőhonunktól elszakítva, egy wisconsini pszichológiai kutatóközpontba hurcolnak, de mikor e sokkból kissé magunkhoz térve kezdenénk végre megcsimpaszkodni szelíden szőke főemlős pótmamánkba, a szívtelenek még tőle is elszakasztanak, hogy egy floridai légibázis kísérleti áldozataként atombombázó pilótának trenírozzanak! Gyalázat, kérem, kétlábonjáró gyalázat...

Nem, Mr. Darwin, nem erről volt szó! Vissza az egész, ilyen álnok rokonsággal mi nem közösködünk! Mert lehet, hogy az ember már nem, de a majom, kérem, az még igenis lehet – Ember! Szőrös és aszott keblében érző szív dobog, s akár elhiszik, akár nem, olyik-másik még intelligensebb is lehet, mint egynémely pszichológok és repülőezredesek – hogy az átlag amerikai mozinézőt ne is említsük! Nem hagyjuk magukat, példának okáért, a szentimentalizmus rövidpórázánál fogva képtelennél képtelenebb stupiditásokba rángatni. Ha már minden poén elfogyna, s a dramaturgiai önkény úgy kívánja: éppenséggel atomsokkba...

Csak ne tessék hát úgy elbizakodni! Mert, úgy rémlik, sokba telik még, amíg az emberiség eljut e köznapi majombölcsesség alapfokára. Addig pedig nem árt a gyakorlás. Kifordult ínnyel vicsorogva tépjük meg ritkás szőrzetünk, csapkodjunk elszántan és ütemesen a markunkba! Alapozó kurzusként jobb híján az X-program tanulmányozása is megteszi. Ám intellektuális túlterheltségünket ajánlatos utána egy könnyű állatkerti sétával levezetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5340