KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/december
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyvíró Pályázat
• Bikácsy Gergely: Gillo Pontecorvo (1919–2006)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Ég a tévé! Média-csőd
• Muhi Klára: A jövő bevillan Beszélgetés Bereményi Gézával
• Horeczky Krisztina: A felejtés misztériuma Beszélgetés Szász Jánossal

• Báron György: A Kék Duna keringők Jancsó Budapestje
• Kolozsi László: A dublőr város Budapest hollywoodi filmekben
• Kelecsényi László: Fordított világ Eltűnt mozik nyomában
• Ádám Péter: A tükör bosszúja Marilyn Monroe és a pszichoanalízis
• Molnár Miklós: Aktok térhatásban Az ismeretlen Harold Lloyd
• Herpai Gergely: Mona Lisa Underdrive Hősnők a számítógépes játékokban
• Ardai Zoltán: Klimax őrnagy Mamoru Oshii: Páncélba zárt szellem
• Köves Gábor: Éjfélkor indul útjára a gyönyör Éjféli moziláz
• Pápai Zsolt: Forró, mint a jég Robert Altman: Az utolsó adás
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Balkáni szél Pécsi filmünnep
• Varró Attila: Veteránok kapuzárás előtt Karlovy Vary
KÖNYV
• Gaál István: Esszé-napló Bikácsy Gergely: Saját Róma
KRITIKA
• Varga Balázs: Köztes lét Pálos György: Sztornó
• Reményi József Tamás: Pál utcai póló Szabadság, szerelem
• Stőhr Lóránt: Vaktölténnyel Vadászat angolokra
• Nevelős Zoltán: Szakadatlan pokol A tégla
• Vincze Teréz: Női válogatott Pályán kívül
LÁTTUK MÉG
• Váró Kata Anna: Hollywoodland
• Hungler Tímea: Bor, mámor, Provence
• Varró Attila: Füles
• Parádi Orsolya: Többet ne!
• Vajda Judit: Amin a muszlimok röhögnek
• Herpai Gergely: Bűnügyi regény
• Vízer Balázs: Alvilági játékok
• Köves Gábor: Flyboys
• Vajda Judit: Elvitte a víz
DVD
• Varró Attila: Új világ
• Tosoki Gyula: A svindlerek királya
• Pápai Zsolt: Arc
• Csillag Márton: Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

• Palotai János: Volt egyszer egy filmgyár… A standfotó művészete

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mi újság, Tiger Lily?

Négy fickót három golyóval

Csillag Márton

Woody Allen második filmje egy kétes japán kémfilm ironikus újravágása. Szupergyagyi tigriskörmök közt.

 

A tizenéves kora óta tévés humoreszkeket író Woody Allen meglehetősen későn, a negyedik ikszbe lépve rendezte első filmjét. A Mi újság, cicamica? (1965) sikamlós forgatókönyvével a filmbizniszben nevet szerzett komikus ugyanebben a vígjátékban színészként is bizonyított, a rendezés azonban nehezebb falatnak bizonyult – olyannyira, hogy egy évvel későbbi direktori bemutatkozásában sem próbálkozott meg vele. A Mi újság, Tiger Lily? (1966) tulajdonképpen nem több egy jól elsült bérhakninál, nem önálló munka ugyanis, csupán a Kokusai himitsu keisatsu: Kagi no kagi (Nemzetközi Titkosrendőrség: A kulcsok kulcsa, 1965) című bondiánus japán mű újravágott és újraszinkronizált változata. A filmet megvásárló amerikai forgalmazó a (rossz helyeken) nevetésbe fulladt tesztvetítések után nem merte eredeti formájában bemutatni Taniguchi Senkichi rendezését, inkább felkérték Allent, hogy a dialógusokat szexista poénokkal feldobva varázsoljon élvezhető vígjátékot a minden eredetiséget nélkülöző, izzadságszagú kémthrillerből. Allen írt pár varázsigét, ahogyan azt a Tonight Show, a Candid Camera és a Sid Caesar Show kötelékében megtanulta, összekavarta az eseményeket, a világbajnok tojássaláta személyében teremtett egy McGuffint a sztorihoz, sőt háromszor is személyesen megjelent a vásznon – némi eredetiséget csempészett tehát a filmbe, az izzadságszag mégis minden korábbinál nagyobb dózisban árasztotta el a történetet.

A film rövidsége miatt a producerek beiktattak néhány koncertjelenetet az akkoriban mérsékelten népszerű The Lovin’ Spoonful együttestől, mire Allen perrel fenyegetőzött, és le akarta vetetni a mozik műsoráról a Tiger Lilyt, de a váratlan siker hatására végül elállt szándékától. Hogy miért hagyta műsoron szedett-vedett rendezését, nem nehéz megfejteni, mai szemmel nézve – különösen a mester közel teljes életművének ismeretében – annál nagyobb rejtély viszont a film kezdeti sikerének oka. Ha azonban belegondolunk, hogy húsz évvel a második világháború vége után jó és gonosz japánok brit szuperkémnek és világhatalmi vágytól fűtött rémlénynek adják ki magukat, és mindeközben angolul beszélnek hülyeségeket, már érthető az amerikai mozitermeket megtöltő, enyhén bevérzett szemükkel Woodstock felé kacsingató fiatalok lelkesedése.

A Tiger Lily sikere nyilván közrejátszott abban, hogy az elsőfilmes, de lényegében teljesen gyakorlatlan rendező egy évvel később szerepet kapott a filmtörténet eddigi egyetlen hivatalos Bond-paródiájában, a Casino Royalban, és hogy a film forgatókönyvébe is belepiszkálhatott – olyan nagyságok mellett, mint Joseph Heller és Billy Wilder. A hetvenes évek derekára szerencsére kigyógyult a szombat esti tévénézők ízlésének mániákus kiszolgálásából: egy a korábbiakhoz hasonló hangvételű, de jóval mélyebb üzenetű képes szexlexikon (Amit tudni akarsz a szexről…, 1972) után antiutópiát rendezett (Hétalvó, 1973), majd csehovi-tolsztoji magasságú műorosz vígjátékot (Szerelem és halál, 1975), végül 1977-ben eljutott karrierje első csúcspontjáig, a neurotikus nagyvárosi értelmiségi szerelmi életét bemutató Annie Hallig. Megszületett Woody Allen, aki nem azért visel szemüveget, hogy a különböző történelmi korokban és nem létező minidiktatúrák elnöki székében nevetségesnek hasson, hanem mert egyszerűen rosszul lát, és nem mindegy neki, hogy a takarítónőt vagy a bolondos színésznőt viszi ágyba. A Zelig, a Hannah és nővérei, a Férjek és feleségek mind-mind új fejezetet nyitnak Allen életművében, melyek tükrében a Tiger Lily egyre élvezhetetlenebbnek és vállalhatatlanabbnak tűnik, mégsem szabad egyetlen legyintéssel elintéznünk ezt a korai elkapkodott próbálkozást. Mint minden nagy rendező esetében, itt is felismerhetők a későbbi mester kézjegyei: a hatvanas évek politikai közhangulatának keveredése a szexéhséggel és permanens identitásválsággal, az abszurd humor televíziós eredetű ágának szárnypróbálgatása és mindenekelőtt a sikervágy. Igaz, hogy a szemüveges Woody Allen háromszor is feltűnik a vásznon, az igazi énje azonban csak egyszer jelenik meg: amikor a főhős fegyvert szerez, ugrik egyet, és három lövésből négy ellenfelét teríti le – és minderről természetesen élőszóban tudósítja a nézőket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8600