KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A holocaust a lengyel filmben

Szexterápia

Kovács Bálint

The Little Death – ausztrál, 2014. Rendezte és írta: Josh Lawson. Kép: Simon Chapman. Zene: Michael Yezerski. Szereplők: Bojana Novaković (Maeve), Ben Lawson (Glenn), Josh Lawson (Paul), Damon Herriman (Dan). Gyártó: Head Gear. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.


Egy maga is egyre rosszabbul halló jelnyelvi tolmács feszengve közvetít a demens anyukáját szextelefon-szolgáltatása bevételeiből ápoló call-girl és a legalább minimális szexuális élvezet érdekében még a megalázó szituációt is vállaló siketnéma srác között: a remek helyzetkomikum, a kiszolgáltatottság és egymásra utaltság megkapó ábrázolása, meg az obszcenitásba csomagolt költőiség ilyen kiváló elegye miatt már önmagában érdemes volt leforgatni és megéri megnézni a Szexterápiát: Annak ellenére, hogy az ausztrál koituszkomédia a fent leírt utolsó epizódon kívül voltaképpen semmi újat nem tesz hozzá a jól ismert sablonhoz, amelyben különös szexuális vágyakból és gyakorlatokból kiindulva bomlik ki egy-egy pár minden krízise, öröme vagy leküzdendő problémája, és amelynek legutóbbi képviselője a kanadai Variációk szexre (Young People Fucking) volt.


Mert persze valójában nem a szexről szól a Szexterápia (sokatmondó, hogy szeretkező párokat is alig látni benne, és még a korhatárbizottság előtt sem nagyon kell pironkodnia Josh Lawson író-rendezőnek): a különféle szexuális preferenciák inkább komoly párkapcsolati-lélektani változások katalizátorai. Például a szomnofiliás férfi valójában nem szexuális élvezetet talál alvó felesége látványában, hanem ráébred, hogy csak ilyenkor érezheti magát embernek a túl kritikus és lenéző asszony mellett; ahogy a szerepjátékba belefeledkező férfiről is kiderül, hogy nemcsak a szex, hanem az élet is lehetetlen vele.


Az egymáshoz csak lazán fűződő szkeccsek színvonala egyenetlen: hol eredetiek és találóak, hol közhelyesebbek az ábrázolt lélektani folyamatok, ahogy a sokszor egészen frappáns és fekete, máskor igen kifinomult humor is néha a legolcsóbb komédiák szintjére süllyed – ami sehogyan sem illik a film egyébként mindvégig tagadhatatlan igényességéhez.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11959