KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cloverfield Lane 10

Sepsi László

10 Cloverfield Lane – amerikai, 2016. Rendezte: Dan Trachtenberg. Írta: Josh Campbell, Damien Chazelle és Matthew Stuecken. Kép: Jeff Cutter. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Mary Elizabeth Winstead (Michelle), John Goodman (Howard), John Gallagher (Emmett). Gyártó: Paramount Pictures / Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 103 perc.

 

Minden összeesküvés-elmélet egyszerre rémálom és vágyálom: egyrészt iszonytató magyarázatot kínál a világ működésére, másrészt viszont legalább kínál valamiféle egyértelmű magyarázatot. A Cloverfield Lane 10. hősnője a filmindító autóbaleset után egy atombiztos pincehelységben találja magát – egy olyan férfi pincehelységében, aki évtizedek óta az apokalipszist várja, és a jelek szerint végre igaza lett. John Goodman paranoid puritánja mintha egy Stephen King-regényből lépett volna elő: görcsösen ragaszkodik az amerikai élet tradicionális értékeihez, miközben komoly erőfeszítéseket tesz, hogy elleplezze hajlamát az előbb-utóbb kirobbanó fizikai erőszakra. A világégésben kiteljesedő figura Dan Trachtenberg filmjének motorja, ellentmondásos viszonya „megmentettjeivel” és velük együtt a nézővel azokon a pontokon is túllendíti a Cloverfield Lane 10.-et, ahol egyébként eluralkodnának a zárt térben játszódó kamarathrillerek rutinfordulatai.

Ahogy különutas marketingjét, úgy a film egészét is a szűkös és félrevezető információadagolásból fakadó bizonytalanság határozza meg: a monstruózus apapótlék kelepcéjébe került hősnő újra és újra kényetlen szembesülni azzal, hogy elvárásai és előítéletei miatt (a nézővel együtt) tévesen rekonstruálta a látottakat, és amikor a fináléhoz közeledve rögzítenie kell a billegő jelentést, akkor a legszokatlanabb műfaji csavar is óhatatlanul szürkébbnek tűnik, mint korábban a schrödingeri többértelműség. A Cloverfield Lane 10. esetében a rész egyelőre izgalmasabbnak tűnik az a franchise képében felsejlő egésznél: míg az űrinváziós szüzséből felvillantott információmorzsák mérsékelten érdekfeszítőek, a bunkermélyi társasjátékozások hideglelése és Goodman óriásszörny módjára döngő léptei a stáblista után is velünk maradnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12716