KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/január
KRÓNIKA
• (X) : Hartley-Merrill Nemzetközi Forgatókönyv-író Pályázat
• Bikácsy Gergely: Philippe Noiret (1931–2006)
• (X) : A Scolar Kiadó filmkönyvei
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Képtelen ország Média-csőd
• Muhi Klára: Egy „nehéz életű” filmrendező történetei Beszélgetés Elek Judittal
• Stőhr Lóránt: Csapatfotó Fiatal filmesek

• Vereb-Dér Botond: A hidegháború mesehőse James Bond
• Varró Attila: A hármas ügynök Casino Royale
• Géczi Zoltán: Bond Noir Casino Royale
• Kovács Marcell: Cowboy az idegenek között Don Siegel
• Ádám Péter: Felvevőgéppel a nyúlüreg előtt A fiatal Renoir
• Kelecsényi László: Barátságos beszélgetések Jean Renoir
• Bori Erzsébet: A glamúron túl Verzió
• Kolozsi László: A reppelő gúnár Határátlépés – fesztivál
• Barotányi Zoltán: Mások bőrében Kultúrsokk
VÁROSVÍZIÓK
• Dániel Ferenc: Időnyomok Fővárosi metszet
• Schreiber András: Jövő, múlt időben Budapest fantáziaképei
FESZTIVÁL
• Szíjártó Imre: A megváltás nehézségei Gdynia
KRITIKA
• Vajda Judit: Légszomj Friss levegő
• Hungler Tímea: Gáz: van Idegölő
• Reményi József Tamás: Szerepcserék Régimódi történet
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Jindabyne
• Pápai Zsolt: A tökéletes trükk
• Vízer Balázs: Shop Stop 2.
• Barkóczi Janka: Szent szív
• Tosoki Gyula: Yamato – Öngyilkos küldetés
• Vízer Balázs: The Lost City
• Kostyál Andrea: Barátnők
DVD
• Varró Attila: A sógun orgyilkosa
• Pápai Zsolt: Kormányzóválasztás
• Kovács Marcell: Cyborg – A robotnő
• Tosoki Gyula: Agitátorok

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kicsi a kocsi, de erős

Kulcsár Mária

Könnyed vígjátékok gyakori sorsa: közönsége fölényes ajkbiggyesztéssel lép ki a mozi ajtaján, miközben szeme még nedves, gyomra még remeg a nevetéstől. A Kicsi a kocsi, de erős! azonban halvány mosolyt sem fakaszt, csak ingerültséget kelt.

Különös „déjà vu” hatás áldozata a film nézője: mintha egyetlen képsort látna százszor ismétlődni másfél óra alatt. Az ok: Robert Stevenson rendező verejtékes erőltetettséggel rakja sorba hosszadalmas jeleneteit, melyek egyetlen ötlet – az önálló életre kelt, magától száguldó autó – szellemtelen variációi. Színészeivel is mostohán bánik, főszereplőinek mindössze két arcot engedélyez: 1. cinkos mosoly, ha egymásra kacsintanak; 2. meresztett szemű csodálkozás, midőn újra és újra konstatálják a kis Volkswagen csodás képességeit. Az intrikus arcán pedig mintha gipszbe öntötték volna a gonosznak szánt fintort (összehasonlításul gondoljunk Peter Falkra a Verseny a javából Fate professzorára).

Vígjátékok, burleszkek, bohóctréfák rendezői úgy használják az őspoént, mint az orvos a térdkalapácsot, egészséges reflexű néző nevet rajta. Stevenson megszegi a szabályt. Előkészítetlen, rosszul felépített vicceit laposan, unalmasan filmezi le, így a tortadobálás viszolygást, a festékfröcskölés sajnálatot kelt: kár a szép, bár ódivatú, a hatvanas évek végét idéző ruhákért. A film ugyanis tizenkét évvel ezelőtt készült.

A „filmipar” kifejezés jelentése ismert. A Kicsi a kocsi, de erős! új szó használatát követeli: filmselejt. Miért kellett hát megvenni? Ingyen adták volna? Nem hiszem. De még akkor sem érte meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7838