KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/február
KRÓNIKA
• N. N.: Muszter
• N. N.: Mihályffy Sándor (1937–2007)
• N. N.: „20 alatti” filmek fesztiválja Pályázati felhívás
MAGYAR FILM
• Bikácsy Gergely: Arcok a kazamatákból Szemle ’56 fölött
• Kornis Mihály: Hétköznapi kádárizmus Egy árulás utóélete
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Ararát Pesten Beszélgetés Sándor Pállal
• Hungler Tímea: Tőzsde-rulett Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: Dráma a rendházban Beszélgetés Maár Gyulával
• Varga Anna: A gyávaság kora Magyar zsáner
• Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr
• N. N.: Fábri Zoltán filmjei

• Géczi Zoltán: Ördöglakat, mennyei mátrix El Topo
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Büntetés a mennyből Columbo-sorozat
• Kis-Bócz Éva: Németország keresi a gyilkost Derrick, Tetthely
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egész estés álmok Anifest – Egész estés rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• N. N.: A 4. Anifest díjai
KRITIKA
• Báron György: Múlt nélküli emberek Alkonyi fények
• Takács Ferenc: Média-monarchia Stephen Frears: A királynő
• Vajda Judit: Korengedmény Rohonyi Gábor: Konyec
• Vincze Teréz: Orosz (ext)rémmese Ilja Krzsanovszkij: 4
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Megetett társadalom
• Vaskó Péter: Apocalypto
• Vajda Judit: Ahogy tetszik
• Csillag Márton: Parfüm – egy gyilkos története
• Vízer Balázs: Déjà vu
• Herpai Gergely: Bűnös viszonyok
• Birkás Péter: Renaissance
• Vajda Judit: Terhelt Terkel
DVD
• Pápai Zsolt: Kamera által homályosan
• Kovács Marcell: A texasi láncfűrészes mészárlás
• Tosoki Gyula: A gonosz érintése
• Csillag Márton: Jamaica fogadó

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kés, villa, olló, kamera...

Sinkó István

 

Filmet készítünk. Filmet csinál a nyolcadikos osztály és a harmadik-negyedikes szakkörös, kistestvérével. Rajzol és mintáz, tervez és mozgat a 9 és a 14 éves. Kamerát igazit, élességet állít, lámpát tart, montázsasztal fölé görnyed és filmet ragaszt. Vetít és kritizál, felszisszen, ha ugrik a kép, ha homályos a film és nevet, örül egy-egy sikeres snittnek. Filmet készít a gyerek az iskolában és a szakkörben.

Van-e különbség a heti 1–2 órás rajzórán készítendő, technikát bemutató munka és a hetente kiscsoportban zajló egészéves szakköri filmkészítés között? Ez érdekelt, és hogy melyikkel meddig juthatok el az eredményességben amikor 10 évvel ezelőtt rajzóráimba beépítettem a filmkészítést.

Első elképzelésem szerint a nyolcadikosok egyéni filmeket terveztek két hónapon keresztül az óra alatt. Ezek a kis sketchek rajzfilmek, tárgyanimációk, gyurmafilmek voltak. 15–25 másodpercben kellett megeleveníteniük rövid történéseket, mozgásokat. Ez a jellegzetesen rajztanári elképzelés egyáltalán nem zavarta a mesélni akaró gyerekeket-kamaszokat, hogy butuska-tréfás történetecskékben, gegekben éljék ki filmkészítési vágyaikat. A film történés, a film akció, melyben főleg kudarcok érik a főszereplőket, legyenek azok rajzolt bábok vagy akár tárgyak. Soha annyi hasraeső, széttörő, felrobbanó, lángoló főhős egyszerre nem látható, mint egy nyolcadikos osztály négypercnyire vágott filmetűdjében. S persze a figurák is előképekre támaszkodnak. A moziban, TV-ben látott játék- és rajzfilmek hősei mégis átalakulva, megszelídülve, gyermekléptékűre módosítva bukkannak elő ezekben a kis filmekben. És antropomorfizálódnak persze az iskolai környezet tárgyai is. A tolltartók nagyfogú szájakká, a ceruzák és tollak katonákká, a radírok és hegyezők szuperszonikus robotemberekké válnak. A kamasz-nyolcadikos alkotók meg visszavedlenek játszadozó kisgyerekekké.

Új lehetőséget jelentett órai rajzfilmkészítéseinkben a kollektív film tervezése. Ezt az ötletet egy osztrák filmestanár kollegától vettem át, s úgy hiszem nagyszerűen beválik immár három éve a tanórai munkában. Átváltozások címmel készít egy-egy osztály kb. 1,5–2 percnyi filmet. Minden gyerek 6 fázison keresztül változtat át egy tárgyat valami mássá. A sorrendet beosztjuk. Az első gyerek mondjuk almából kiflit, a második kifliből elefántot, a következő elefántból léghajót rajzol és így továbbhaladva jut el az osztály utolsó tagja a Vége feliratig. Mindenki maga választja meg, hogy a kapott tárgyból mit alakít. A következő őhozzá alkalmazkodik. Ebben a sorban már az egyes rajzokra éppúgy kell figyelni, mint a végeredményre, figyelni kell a térre, a mozgásra, a viszonylag kis fázisszám ellenére az átváltozás egyenletességére, azaz ez már komoly film, melyben egyszerre jelenik meg az egyéni felelősség és a közös munkában való egymásrautaltság. Az egyes változásokat maguk a szerzők veszik fel a S-8-al. Videóra átírva aztán zene kerül a filmek alá. Egy hónap intenzív munkája árán végül együtt nevethetünk a végeredményen. A mozgások sutasága, a hirtelen vágások ügyetlensége senkit sem zavar. Ez már a mi mozink. Gyerekfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4158