KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/február
KRÓNIKA
• N. N.: Muszter
• N. N.: Mihályffy Sándor (1937–2007)
• N. N.: „20 alatti” filmek fesztiválja Pályázati felhívás
MAGYAR FILM
• Bikácsy Gergely: Arcok a kazamatákból Szemle ’56 fölött
• Kornis Mihály: Hétköznapi kádárizmus Egy árulás utóélete
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Ararát Pesten Beszélgetés Sándor Pállal
• Hungler Tímea: Tőzsde-rulett Beszélgetés Török Ferenccel
• Bori Erzsébet: Dráma a rendházban Beszélgetés Maár Gyulával
• Varga Anna: A gyávaság kora Magyar zsáner
• Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr
• N. N.: Fábri Zoltán filmjei

• Géczi Zoltán: Ördöglakat, mennyei mátrix El Topo
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Büntetés a mennyből Columbo-sorozat
• Kis-Bócz Éva: Németország keresi a gyilkost Derrick, Tetthely
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egész estés álmok Anifest – Egész estés rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• Vincze Teréz: Animált világok Anifest – Rövid rajzfilmek
• N. N.: A 4. Anifest díjai
KRITIKA
• Báron György: Múlt nélküli emberek Alkonyi fények
• Takács Ferenc: Média-monarchia Stephen Frears: A királynő
• Vajda Judit: Korengedmény Rohonyi Gábor: Konyec
• Vincze Teréz: Orosz (ext)rémmese Ilja Krzsanovszkij: 4
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Megetett társadalom
• Vaskó Péter: Apocalypto
• Vajda Judit: Ahogy tetszik
• Csillag Márton: Parfüm – egy gyilkos története
• Vízer Balázs: Déjà vu
• Herpai Gergely: Bűnös viszonyok
• Birkás Péter: Renaissance
• Vajda Judit: Terhelt Terkel
DVD
• Pápai Zsolt: Kamera által homályosan
• Kovács Marcell: A texasi láncfűrészes mészárlás
• Tosoki Gyula: A gonosz érintése
• Csillag Márton: Jamaica fogadó

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyszerű emberek

Bori Erzsébet

Hal Hartley amerikai filmrendező. Nem a hollywoodi fajtából, de nem is az európai iskolázottságúak közül. Az óvilági mintákkal való hasonlósága csak esetleges és felszíni. Kétségtelenül szívébe véste azonban a nagymesterek egy tanítását: mindenki ugyanazt a filmet csináljá egész életében.

Immár valamennyi munkáját láthattuk idehaza, beleértve a főiskolai dolgozatokat is, a legutóbbi, Isabelle Huppert kedvéért kicsit franciásra vett melodrámát, Az amatőrt is. Legyen rövid, hosszú, korai vagy kései, egyazon film variánsairól van szó. Ugyanazok a témák, alaphelyzetek, konfliktusok, ugyanazok a párbeszédek, gesztusok, arcok, ugyanaz a fényképezés, vágás és zene. Hartley pályáján nemhogy előrelépést, fejlődést nem észlelni, de szemléletváltozást, új eszmék felbukkanását sem. Akármelyik filmjét nézed, láttad mindet.

Hősei egyszerű, becsületes, „all american” figurák, fehérek, angolszászok, és hisznek a protestáns etikában. Belül, a szívük mélyén akkor is ilyenek, ha történetesen hardpornó csillag, bérgyilkos a polgári foglalkozásuk, vagy azt beszélik róluk, hogy az imént megölték az apjukat, viharos ifjúkorukban felrobbantották a Pentagont.

Hartley a kisvárosi (elővárosi) Amerika világa iránt tanúsított szembetűnő érdeklődése David Lynchet idézi meg, ez a rokonság megint csak látszólagos: világképük nagyon is eltérő. Lynch bűnbeesési szakértő, Hartley szereplői legfeljebb hibákat követnek el – esetenként büntetőjogi következménnyel. Az Egyszerű emberekben két fiú keresi az apját, ki hírhedt terrorista, s évtizedek óta bujkál. Az idősebb fiú egy sikeres rablás és egy szerelmi csalódás után van, a fiatalabb szemüveges, és folyton olvas. Találkoznak egy nővel, vagyis kettővel, körülöttük feltűnnek a Hartley-antológia jellegzetes alakjai, csudabogarai, úgy mint dúlt lelkű rendőr, frankomán benzinkutas, epilepsziás román anarchista lány. A papáról végül kiderül, hogy nem „az” és nem is olyan: galambősz úriember, emelkedett eszmék és szép fiatal lányok rajongója.

Nincs a világon semmi baj Hal Hartleyval. Tehetséges, ügyes, szellemes, szórakoztató. Van ízlése és humora: Csak már nagyon unom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=846