KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/március
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró

• Forgách András: Fecseg a mély Truman Capote
• Kolozsi László: Humor, hidegvérrel Capote és Hollywood
• Bikácsy Gergely: Arany és ólom Luchino Visconti
• Gelencsér Gábor: Reng a Föld Visconti neorealizmusa
• Hahner Péter: Észak Dél ellen Az amerikai polgárháború a mozivásznon
• Ardai Zoltán: A sötétség bábjai Ambrose Bierce
• Varró Attila: Rovar a borostyánban Guillermo del Toro
• Géczi Zoltán: Szemedben a világ Bábel
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Mikor ő szinte őszinte Magyar plazma
• Schubert Gusztáv: Mauni-Ka Hétperces sztárok
KÖNYV
• Kelecsényi László: A hetedik ajtó Makk Károly – Egy filmrendező világa
• Pápai Zsolt: Kedvencek temetője Az 501 legfontosabb film…
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Kíntorna Emelet
• Báron György: A személyi követő balladája A mások élete
• Bori Erzsébet: Mélyvíz Noé bárkája
• Vajda Judit: Vaxerelem Lora
• Vaskó Péter: Sós szeksz S.O.S. szerelem!
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Grbavica
• Vaskó Péter: A dicsőség zászlaja
• Vincze Teréz: Dreamgirls
• Herpai Gergely: A boldogság nyomában
• Tosoki Gyula: Apró titkok
• Csillag Márton: Egy botrány részletei
• Varró Attila: Füstölgő ászok
DVD
• Pápai Zsolt: Szonatina
• Vincze Teréz: Jóbarátnők
• Tosoki Gyula: A Paradicsom… és a Pokol
• Varró Attila: Battle Royale

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Komfortos mennyország

Varró Attila

The Lovely Bones­ – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Alice Sebold regényéből Peter Jackson, Fran Walsh és Philippa Boyens. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Brian Eno. Szereplők: Mark Wahlberg (Jack Salmon), Rachel Weisz (Abigail Salmon), Susan Sarandon (Grandma Lynn), Stanley Tucci (George Harvey), Saoirse Ronan (Susie Salmon). Gyártó: DreamWorks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 139 perc.

Noha Peter Jackson első barkács-splatterjeitől A Gyűrűk ura trilógia mega-vállalkozásáig Új-Zéland büszke válaszát kínálja Sam Raimire, az idén ötvenéves fenegyereknek régóta ismeretes egy érzékeny, női oldala is, ami könnyedén képes szívszorító szerelmi történetet varázsolni hírhedt anyagyilkossági ügyből (Mennyei teremtmények) vagy leányka-magazinokba illő kiskedvenc-mesét a King Kong New York-i szegmenséből. Kamaszfantáziájú elképzeléseit a túlvilágról és az összetartozásról egy gyilkossági dráma és egy kísértetkomédia után végre ideálisabb alapanyagon, Alice Seabold 2002-ben megjelent regényén is szemléltethette, amelynek 13 éves narrátor-főhősnője egy brutális kéjgyilkosság elszenvedése után saját édenkertjéből kísérheti figyelemmel hátrahagyott szerettei érzelmi rehabilitációját és mészárosa további sorsát – a beavatkozás leghalványabb esélye nélkül.

A Komfortos mennyország a rendezőtől elvárt hozzáállás helyett nem groteszk rape-revenge komédiát formál a lírai lebegésű alapanyagból, inkább minden lehetőséget kihasznál, hogy virtigli giccsbe fordítsa émelyítő vattacukor-túlvilágától a vulgár-szimbolikán át (köztük az elmaradhatatlan hógömb-használattal) egészen a legkínosabb typecastingig (fátyolos tekintetű Rachel Weisz, Susan Sarandon mint dögös nagymama). Eltekintve az alkotó nyilvánvaló elszpilbergesedésétől (néhol konkrétan visszaköszön a hasonszőrű Örökké), a film jóval komolyabb balfogásai az adaptációs kurzusokon elrettentő példaként használható logikai baklövések és dramaturgiai nyegleségek (élen a hullát rejtő páncélszekrény eltűntetésének többféle sebből vérző jelenetével). Jackson átgondolatlan, felületes feldolgozása nem csupán az alapmű lényegét jelentő emberi kötelékek (az eredeti címet jelentő „csodálatos csontok”) bemutatásától tekint el a drámai sűrítés és hatásvadászat érdekében, de ráadásul dilettáns módon is teszi mindezt: cserébe mindössze egy remek haláljelenetet és néhány dermesztő pillanatot kínál – a többi közepes ujjgyakorlat a pavlovi reflexek álomgyári xilofonján.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10109