KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 38. Magyar Filmszemle díjai
• Schubert Gusztáv: Erdőss Pál (1947–2007)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Keleti végeken Játékfilmek
• Reményi József Tamás: Nulla sor, nulla betű Ópium
• Báron György: Végtelen történetek Dokumentumfilmek
• Pápai Zsolt: Vizsgák és székfoglalók Kísérleti- és kisjátékfilmek

• Géczi Zoltán: PTO 35MM Japán–amerikai háborús filmek
• Vaskó Péter: Mítosztemető A dicsőség zászlaja; Levelek Iwo Jimáról
• Wostry Ferenc: Vérvörösben Dario Argento
• Greff András: Egy másik szerelem krónikája Argento és Antonioni
• Orosdy Dániel: Horrorra akadva Lucio Fulci
• Varga Zoltán: Boszorkányok márpedig… A harag napja
• Sinkó István: Kettős megvilágításban Hammershoi és Dreyer
KRITIKA
• Varró Attila: Többszörös fénytörés Fekete Dália
• Gelencsér Gábor: A mulandóság életképei A hét nyolcadik napja
• Vaskó Péter: Milyen volt szőkesége Hasutasok
• Vajda Judit: Vénusz halála Kythéra
• Kárpáti György: Úttalan utakon Sínjárók
• Horeczky Krisztina: Tündérvölgy Sutkai bajnokok
• Teszár Dávid: Omnia vincit amor? Idő
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Főfőnök
• Kolozsi László: Elemi részecskék
• Pápai Zsolt: 300
• Vízer Balázs: Sunshine
• Vajda Judit: Hannibál ébredése
• Csillag Márton: Buhera mátrix
• Vajda Judit: Zene és szöveg
DVD
• Pápai Zsolt: Az árnyéklovas
• Kovács Marcell: Ízlésficam
• Tosoki Gyula: Az utolsó napok
• Varga Balázs: Forráspont

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lázadás ára

Peredi Ágnes

 

„Nincs szükség egy ügyes emberre manuális munkához?” így kell kérdezni, de előbb figyelmes tekintettel, tiszteletet sugárzóan meghajolni a munkaadó előtt.

Beválik az apai tanács. A lázadás ára című dán film hősének, Johnny Larsennek sikerül munkát kapnia. Szabad naphosszat deszkát cipelnie, és megkaphatja első leckéjét arról, milyen, ha feljebbvalójának nemet mond. Jobb lehetőség híján a hadseregben tanulja tovább az életet, ahol apró lázadásait még inkább megtorolják. Végül is bármerre próbál lépni, látnia kell, hogy aki a társadalomban alul van, megüti magát, ha tiltakozni mer, de akkor is megalázzák, ha mindig meghajlik.

A filmben sem a lázadások, sem a büntetések nem életveszélyesek. Mégis, az így kirajzolódó világ nagyon nyomasztó, komor. A kép is csak egyszer válik tágassá, majdhogynem derűssé, a katonaságtól való szökés pillanatában. De nyilvánvaló, ahogy onnan nem lehet megszökni, a hétköznapok hálóit, csapdáit se lehet kikerülni. Vagy meg kell tanulni alkalmazkodni, vagy erőt gyűjteni a régi, harcos nagyapák emlékéből.

Ezek a tanulságok bizonyára akkor is világossá válnának, ha a film tömörebb lenne. A katonai dresszúrát például sokkal kevesebből is meg lehet érteni. Az első, félszeg szerelmet megmutató részek sem keltettek igazán mély benyomást. Annál inkább tetszett az élet fájdalmas oldalát is alaposan ismerő, bölcsmosolyú nagymama alakja, a megalkuvásokba szürkült apa és nem utolsósorban a tétova, de lázongó Johnnyt alakító fiatal színész játéka. Johnny Larsen a háború utáni évek világát kezdi kiismerni. De ha az ember csupán azokra a – szinte már megszokott – napi hírekre gondol, hogy hány százezer fiatal van munka nélkül ebben vagy abban az országban, nem nagyon kétséges, miért készült mostanában ez a film Dániában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7129