KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Woodstock a kertemben

Baski Sándor

Taking Woodstock – amerikai, 2009. Rendezte: Ang Lee. Írta: Elliot Tiber regénye alapján James Schamus. Kép: Eric Gautier. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Demetri Martin (Elliot Teichberg), Henry Goodman (Jake Teichberg), Imelda Staunton (Sonia Teichberg), Liev Schreiber (Vilma), Emile Hirsch (Billy). Gyártó: Focus Features. Forgalmazó: Budapest Film.

Lehet-e Michael Wadleigh monstre dokumentumfilmje után bármi újat állítani Woodstockról? Aligha: a 230 perces rendezői változatban nagyjából minden benne van, amit a fesztiválról tudni érdemes, a félmilliós tömeg happeningjét megörökítő, interjúkkal és zenés betétekkel dúsított dokumentumfelvételekkel semmilyen fikciós reprodukció nem versenyezhet. Ezzel nyilván Ang Lee, és állandó forgatókönyvírója, James Schamus is tisztában volt, így magát az eseményt csupán hátulnézetből mutatják. A valós alapokon nyugvó történet igazi főszereplője Elliott Teichberg, aki ahelyett, hogy saját karrierjét építené, kénytelen szülei anyagi csőd felé tartó motelját menedzselni Bethel kisvárosában, mígnem felajánlja birtokukat egy zenei fesztivál helyszínt kereső producereinek. Woodstockot végül a szomszéd, egy bizonyos Max Yasgur farmján rendezik meg, de a turistaáradat a családi üzletet is alaposan fellendíti.

Témája ellenére a Woodstock a kertemben igazi Ang Lee-film, pontosabban megvan benne minden olyan motívum, amely a tajvani születésű rendezőt pályakezdése óta foglalkoztatja. Az eltérő kulturális és etnikai háttérből fakadó családi problémák (Elliott szülei bevándorlók, akár csak a Lökő kezek vagy Az esküvői bankett főszereplői), az egyéni szinten (is) lecsapódó társadalmi változások (mint a Jégviharban a szexuális forradalom) vagy a személyes vágyak, ambíciók és a környezet elvárásainak kontrasztja (Elliott homoszexuális, noha a Túl a barátságonnal ellentétben itt ez nem jelenik meg hangsúlyos dilemmaként.)

Lee filmje azonban túl sok minden akar egyszerre lenni: coming of age történet (a korábban stand up komikusként ismert Demetri Martin alakítása ehhez túl súlytalan), elrajzolt karakterekre építő kisvárosi komédia (a rendezőtől szokatlan, blőd poénokkal), az utolsó húsz percben pedig Wadleigh dokuja előtt is tiszteleg egy sort, nyakig merülve a reflektálatlan hippiromantikába. A Woodstock a kertemben ennek ellenére sem vállalhatatlan produkció, egy elsőfilmes dicséretet érdemelne érte, egy Lee-kaliberű rendezőtől azonban mindez kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10030