KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A guardista

Vajda Judit

The Guard – ír-angol, 2011. Rendezte és írta: John Michael McDonagh. Kép: Larry Smith. Zene: Calexio. Szereplők: Brendan Gleeson. (Boyle), Don Cheadle (Wendell), Liam Cunningham (Francis), Mark Strong (Cornell), Fionnula Flanagan (Eileen). Gyártó: Reprisal Films / Element Pictures. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 96 perc.

A guardista címû krimivígjáték író-rendezõje az a John Michael McDonagh, akinek Martin nevû testvére az Erõszakik bravúros fekete komédiájával hívta fel magára a figyelmet. Saját bemutatkozó nagyjátékfilmje ugyanakkor nem sok rokonságot mutat az említett alkotással, sõt nem követi egyetlen más hasonló zsánerû brit mû útját sem. A guardista legközelebbi hozzátartozóit valamivel távolabb kell keresnünk (földrajzilag és mûfajilag egyaránt): egyenesági leszármazottja ugyanis az olyan skandináv munkáknak, mint a finn Aki Kaurismäki vagy a norvég Bent Hamer mûvei – melyekben a példásan adagolt abszurd humort valahol mélyen a humánum és a hõsök iránti szimpátia, sõt szeretet hajtja, és amelyek a filozofikus/egzisztencialista konzekvenciáktól sem rettennek vissza.

A McDonagh-filmben ezek közül is leginkább a Dalok a konyhából motívumai, stílusa és hangulata köszön vissza, annál is inkább, mivel itt is két férfiember közt, a kulturális különbségek mentén kialakuló kapcsolat áll a középpontban (afroamerikai FBI-ügynök érkezik az ír kisvárosba, ahol a helyi rendõrség egy „nem normális” tagjával kell együtt nyomoznia nagybani drogcsempészek után).

A guardistában ugyanakkor nem elsõsorban az amerikai-ír ellentét mozgatta poénok dominálnak – sokkal nagyobb a szakadék, amely a film fõhõse, a Brendan Gleeson által remekül alakított Gerry Boyle õrmester és a világ közt tátong. Parádés, ahogy az alkotó és a színész közös munkával létrehoz egy olyan figurát, akinek a legkülönfélébb impulzusokra adott reakciói finoman szólva is meghökkentõek, ennek ellenére végig szerethetõ marad. A felsoroltakon kívül pedig az akciódús finálét leszámítva mindvégig lassú tempó és az a már-már feleslegesnek tûnõ mûgond, ami az operatõri munkát jellemzi, szintén arról árulkodik, hogy nem az egyébként sem túl csavaros bûnügyi történeten van itt a hangsúly.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10826