KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pokol kapujában

Barkóczi Janka

Araf – török-francia-német, 2012. Rendezte és írta: Yesim Ustaoglu. Kép: Michael Hammon. Zene: Marc Marder. Szereplők: Nestlihan Atagul (Zehra), Baris Hacihan (Olgun), Özcan Deniz (Mahur), Nihal Yalcin (Derya). Gyártó: CDP / Match Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 124 perc.

Az új török filmművészet egyik erős visszatérő állítása, hogy a pokol kapuja minden bizonnyal valahol Isztambul és Ankara között nyílik, az egyik kietlen, nevesincs kisvárosban. Bár a konkrét hely és az itt élő közösség lehet filmenként más és más, az alvilágba vezető út mégis feltűnően egyforma kínnal van kikövezve. A térség archaikus legendái, amelyek erről a vidékről és erről a szenvedésről szólnak, évszázadok óta elevenen, mára már egyenesen pimasz változatlanságban élnek. Mind közül a legerősebben azok a jellegzetes balladák tartják magukat, amelyek kevés variációs lehetőséggel egyetlen konkrét sémára, a megesett és cserbenhagyott, elkeseredésében pedig egy másik, de immár tisztességes férfi védelmébe menekülő lány meséjére épülnek. Yesim Ustaoglu rendezése elsősorban mégis azzal tűnik ki az untig ismételt szériából, hogy női alkotó lévén, mindezt erősen saját neme nézőpontjára adaptálja.

A főszereplő itt a meseszép, de felelőtlen Zehra, aki egy bódult lagzi hajnalán tragikus viszonyba bonyolódik egy kamionsofőrrel, s akinek ballépését majd Olgun, az önjelölt kamasz-lovag próbálja helyretenni. Ők egyébként mindketten egy útszéli gyorsétterem alkalmazottaiként tengetik napjaikat, miközben koruknak megfelelő bizonytalansággal kísérlik meg kitapogatni a rájuk mért jövőt. A jól ismert rape-revenge sablont épp ez a bizonytalanság, a vidéki fiatalok kilátástalan bolyongása teszi letaglózóan életszerűvé, s – mindannyiunk szerencséjére – így válik inkább kortárs életérzés-mozivá, mint vérvonalról és rurális erkölcsökről szóló mitikus példabeszéddé. A film kiállítása, ennek megfelelően, szándékosan szenvtelen és szikár, mégis gyorsan megtelik a természeti környezet kegyes fenségétől áthatott rideg szépséggel. Ugyanaz az a monumentális ősi törvény, amely újra és újra felszínre kárhoztatja a Zehra és Olgun történetéhez hasonló elbeszéléseket, a jelek szerint egyformán szívósan él Anatólia hegyláncai között és az idén századik születésnapját ünneplő török moziban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11799