KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Brian Helgeland: Legenda

Dupla ego

Simor Eszter

A hírhedt londoni gengszter-ikerpár szerepében a digitálisan megduplázott Tom Hardy áll helyt.

Az ismert brit fotográfus, David Bailey 1965-ben készített egy képet a Kray testvérekről. A londoni East Endet uraló gengszterpár, Ronnie és Reggie elegáns fekete öltönyben, jólfésülten pózol az azóta híressé vált fotón. A szóbeszéd szerint, az ikrek saját kezűleg elkövetett, brutális bűntetteik után makulátlan külsővel jelentek meg a londoni éjszakában. A gengszterduó bukását az okozta, hogy mindennél jobban vágytak a hírnévre, míg az igazán profi gengszterek ismérve, hogy láthatatlanok maradnak – vélte később a fotós.

Brian Helgeland Legendája a Kray testvérek körül kialakult mítoszt építi tovább. Szemben a klasszikus brit gengszterfilmekkel, amelyek általában dicsőítés nélkül mutatták be a kisstílű bűnözők életét, ebben a filmben a főszereplők igazi „hírességek”, és bár a helyszín a 60-as évekbeli London, a filmnek mégis nagyon „jenki” érzete van. Sokkal inkább hajlik a hősies amerikai gengszterfilm hagyomány felé (A Sebhelyesarcú, A kis cézár), mint a Sztriptízbár a Sohóban, vagy az Öld meg Cartert! brit szutykos valóságához. A Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért Oscar-díjat is nyert író-rendező nyílt rajongással – ahogy erre a cím leplezetlenül utal – a nagy gengszterfilmek közé kanonizálná a történetét. A Legenda romantikus nosztalgiájával és fényűző, csillogó díszleteivel a Nagymenők, a Casino és A Keresztapa sorába szeretne belépni.

Nem Helgeland az első rendező, akit rabul ejtett a Kray-mítosz. Az 1971-es Villain pszichotikus főhősét nyíltan Ronnie Kray-ről mintázták. A brit kisrealizmust idéző darab (a heist során egy műanyaggyár dolgozóinak bérét lopják el) címszereplője a londoni alvilágot uraló rettegett szadista gengszter, aki esténként gyengéden betakargatja édesanyját, majd megerőszakolja kelletlen cinkosát és szeretőjét.

Brian Helgeland Legendája a Kray testvérek felemelkedésének és bukásának története. Erről az életpályáról 1990-ben már készült egy brit változat, a Kray fivérek, a magyar származású Peter Medak rendezésében. Mindkét filmben a gengszterkarrier szempontjából fontos események jelennek meg (a rivális banda legyőzése, a bukáshoz vezető késelés), valamint központi szerepet kap a testvérek egymásra is veszélyes, bonyolult kapcsolata és az elfojtott erőszak: a Medak-film mégis inkább családtörténet egy anyáról és a két fiáról, míg a 2015-ös a szerelmi melodrámára szavaz.

Az érzelmi instabilitás ábrázolása és a romantikus szál bevezetése nem idegen a brit gengszterfilmektől: már a klasszikus korszak brit gengszterei is mindig sebezhetőbbek és érzelmesebbek voltak amerikai társaikhoz képest (Brighton Rock, The Criminal), de a Legendában a melodráma szinte már felülírja a gengszterfilmet. A film középpontjában Reggie Kray és a felesége kapcsolata áll. A történetet Frances narrálja, ami meglehetősen gyenge forgatókönyvírói fogásnak bizonyul, mivel Frances nemcsak megbízhatatlan narrátor, de a történet szempontjából lehetetlen mesélője is az eseményeknek.

A film legnagyobb közönségvonzó ereje, hogy mindkét fivér szerepét Tom Hardy játssza. Helgelandnak az ötletet állítólag a Hold című brit sci-fi adta, de az ikerszereposztás hatásos eszköz volt Cronenberg Két test, egy lélekjében is. Ha a testvérek egyformán néznek ki, de tökéletesen ellentétes karakterei egymásnak, a lélek megosztottságának kifejezőivé válnak – a színésznek pedig kiváló lehetősége nyílik egyazon személyiség két ellentétes oldalának megformálására. Hardy igen meggyőző Reggie szerepében: jóképű és megnyerő, sármja tökéletes álcája erőszakos természetének. A színész viszont a jóval összetettebb és érdekesebb Ronnie megszemélyesítésének lehetősége miatt vállalta el a szerepet, mégis kevésbé hiteles a fekete humorral megrajzolt, képregényhősszerű figura megformálásában. Az elmebetegségét és homoszexualitását nyíltan vállaló, az erőszakért rajongó tragikomikus személyiséget Hardy az őrült tekintet és a lebiggyesztett száj szegényes eszköztárával próbálja életre kelteni. Ennek ellenére a film legérdekesebb jelenetei azok, ahol egy beállításban látjuk a két Kray-alteregót. A páros erőszaktól sem mentes, egymásra utalt szimbiózisa egy ökölharcban csúcsosodik ki, ahol a karakter lélektani értelemben is saját magával harcol, így nehéz eldönteni, hogy kinek is szurkolunk. De addigra talán már nem is akarjuk tudni, hogy hol van a határ.

 

LEGENDA (Legend) – brit, 2015. Rendezte és írta: Brian Helgeland. Kép: Dick Pope. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Tom Hardy (Reggie/Ronnie Kray), Emily Browning (Frances), Christopher Eccleston (Read), David Thewlis (Payne), Paul Bettany (Charlie). Gyártó: Working Title Films / ACE / Cross Creek Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 131 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12408