KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki bújt, aki nem

Varró Attila

 

Horrorfilmes életművet Halálosztó bohócok című darabbal indítani még akkor is reménykeltő, ha a lelkes rendező helyett csupán a fantáziadús honi forgalmazás tekinthető az ígértes startként elkönyvelt Clownhouse keresztszülőjének. Victor Salva C-szériás zsáneriparos a kiskamaszokat mészároló bohócruhás pszichopaták után mégis hátat fordított a rémfilmnek és eseménytelen fősodorbeli kitérője után (Arc) csak tavaly vette fel az eredeti fonalat. Az Aki bújt, aki nem főszereplői ismét testvérek (ezúttal húszon túl), és épp olyan balszerencsések, mint elődeik 1987-ből. A néptelen országúton nyomukba eredő arctalan teherautósofőrről már rendszámtáblája alapján sejteni lehet, hogy több megkésett Párbaj-hősnél („Megeszlek”): egy vérszomjas szörnyeteg, aki hosszú évtizedek óta szerves része a helyi folklórkincsnek, még népszerű slágert is szerztek róla 1938-ban.

Salva első blikkre a sallangmentes rémületkeltés hívének tűnik, munkájában a műfaj manapság leginkább háttérbe szorult dokumentarista-vonala próbál ideig-óráig érvényesülni. Egyszerű alaphelyzet, gazdaságosan beosztott sokkeffektusok, párfős szereplőgárda, háttérben a hónalj-párás Dél kihalt országútjaival és lassú szavú őslakosságával. Mindezekhez újabb Ed Gein-klón illene leginkább, akár a lendületes láncfűrészes, akár a félszeg madárkitömő végletből, de semmiképp sem egy kétméteres, denevérszárnyú kannibál, akit félelmünk éltet és mérföldekről ránk talál tornazsákunk illatmintája alapján. Az Aki bújt, aki nem két szépemlékű déli horror-tradíció, a Poe/Lovecraft-féle gótikus misztikum és a Tobe Hooper nevével fémjelzett rögbrutál igen szerencsétlen találkozása a vágóasztalon, minimalistának túl fantasztikus, természetfelettinek túl primitív - fő érdemét az adja, hogy kellő undorral fordul el az elmúlt évtized trendjétől és csupán egyetlen mondat erejéig támasztja fel megcélzott tiniközönségének a Sikoly kifulladt önreflexióját. Bár a slasher-filmek aranyszabálya szerint a remény hal meg utoljára, ezúttal bő félórával az összecsapott végkifejlet előtt nyilvánvalóvá válik, hogy mindössze egy közepes Mesék a kriptából tévéepizód felfilmesítésével van dolgunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2761