Láttuk még

Pisztrángok

Bende Monika

Az 1978-as Nyugat-Berlini Filmfesztivál Aranymedve díját nyerte el García Sánchez társadalmi parabolája. A Franco halálát követő spanyolországi változásokról, az osztálytagozódások felbomlásáról, szabadságról szól a Buñuelt idéző, meglehetősen hátborzongató történet. (Meglehet, a mi mai kisrealista filmjeink is egymás utánérzéseinek tűnhetnek más országokból nézve, s i buñueli látásmódnak is nem kevés őse van az inkvizíció létrejötte óta visszafelé mind a spanyol költészetben, mind a festészetben. Elég, ha a Celestina groteszk világát, vagy Goya vízióit idézzük. S ezt a közös látásmódot egyetlen nagy, hosszantartó probléma, a spanyol társadalom elmaradottsága határozza meg, nem a formák másolása.) A spanyol középosztály merev elzárkózását,  tájékozatlanságát a változások közepette jól példázza a horgászklub ünnepélyes vacsorája. A protokoll zavartalanságát kívülről tüntetők, belülről a sztrájkoló szakácsok veszélyeztetik, s civódnak maguk a klubtagok is. Mire a kintieket szétzavarják, a bentiekkel időlegesen megegyeznek, a feltálalandó pisztrángok már éktelenül bűzlenek. A marakodó, unatkozó horgászok nekilátnak az öngyilkos vacsorának, mert ez az ő haluk, az ő klubtársuk fogta, össze kell tartaniuk. Vakok és makacsul elutasítják azt a tényt, hogy osztályuk felbomlóban van, a változástól való félelmük legyűri halálfélelmüket is. Közben az eddig alárendelt, engedelmes szakácsok öntudatra ébrednek. Hogyan élnek majd jogaikkal, azt az elkövetkező évek döntik el, csakúgy mint azt. hogy García Sanchez, Saura és a többiek a sokasodó problémák során mennyire tudják függetleníteni magukat a „szent szörnyetegtől”, Buñueltől.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 49. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7734

Cikk értékelése:

szavazat: 1039 átlag: 5.58