KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Coco Chanel

Alföldi Nóra

Coco avant Chanel – francia, 2009. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Edmonde Charles-Roux. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Audrey Tautou (Gabrielle 'Coco' Chanel), Benoît Poelvoorde (Étienne Balsan), Alessandro Nivola (Arthur 'Boy' Capel), Marie Gillain (Adrienne Chanel), Emmanuelle Devos (Emilienne d'Alençon). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma / France 2 / Warner Bros. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.

 

Mióta az Ördög Pradat visel bebizonyította a filmgyártóknak, a mozivászon alkalmas arra, hogy kifutóként vagy kirakatként funkcionáljon, a könnyed kikapcsolódásra vágyó nőket megcélzó művek nem létezhetnek a legnívósabb divattervezők kreálmányainak felvonultatása nélkül. Ehhez a trendhez lazán kapcsolódik a 20. század egyik legnagyobb hatású asszonya, Coco Chanel életéről regélő film-áradat, melyből 2008-2009-es évre olyan mennyiségűt irányozott elő a filmipar, hogy Karl Lagerfeld fekete bőrbe bújtatott keze nem győz majd kosztümraktárak ajtaján kilincselni.

„Az igazi elegancia titka az egyszerűség” – hangzott el az aranymondás a modern nő külsejét megteremtő, kérlelhetetlen személyiségével pedig minden elit-szipirtyónak mintát szolgáló nagyasszony szájából, aki kihajítván a ruhaiparból a kecsesen tekeredő szecessziós vonalakat, fűzőt és minden egyebet, mi gúsba kötötte a női testet, 1971-ben bekövetkező haláláig elérte, hogy neve egyet jelentsen a luxussal, eredetileg olcsó anyagokból készült kosztümjeit mára a tőzsdén jegyezzék. A rendezőnő Anne Fontaine tartja magát alanyának bölcs mondásához, filmje 1914-ig dolgozza fel az árvaként nevelkedő előbb mezei varrónő, majd önmagát dúsgazdag playboyok kegytárgyaiként kiteljesítő divatkirálynő életét. Filmjének koncepciója egyszerű mint a répanadrág: leányálmokról mesél nőknek, impozáns kosztümöket felvonultató, pontban deréktájtól szürkés szerelmi melodrámává szűkülő darab, s mivel tárgya egy karizmatikus alkotó díva, a tucattörténetet szolidan közbeiktatott, a chanel-i formavilág eredetét fejtegető motívumok díszítik. Fontaine kissé bátortalanul kezeli ezt az artisztikus vonulatot, holott ha valami megkülönböztette volna a művet a délutáni könnyfacsaró matinéktól az épp ennek bővebb fejtegetése lett volna. A Coco Chanel ennek ellenére kellemes, a Belle Époque púderszagát árasztó darab – a Chanel5-ot ne is keressük, az más alapanyagból készül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9817