KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vonat

Pápai Zsolt

The Train – francia–olasz–amerikai, 1964. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield, Jeanne Moreau. Forgalmazó: Fantasy Film. 128 perc.

A II.világháború alatti francia ellenállás is csak egy fényesre suvickolt mítosz a XX. századból, amit részben a filmipar népszerűsített és népszerűsít ma is. A francia mellett a hollywoodi ipar: míg az ellenállásról több millió folyóméternyi film készült már, a náci-kollaboráns Franciaországról valami oknál fogva jóval kevesebb. Nehezen képzelhető el keményebb feladat egy rendező számára, mint filmet forgatni a francia ellenállásról a hatvanas évek Hollywoodjában: egy igencsak egysíkú megközelítést igénylő témát feldogozni egy stílustörténetileg fenemód szürke, mindenfajta formajátékot tiltó korszakban. John Frankenheimer megfelel a kihívásnak, és úgy mondja fel a kötelező leckét a háborús viszonyokról, úgy használja a sztereotípiákat a németekről és a franciákról, hogy közben mázsás drámai súlyt kölcsönöz a történetnek. Máig érvényes és formanyelvében is megkapó sztorit tálal a hatvanas évek ábrázolástechnikai és történetmesélési sémáinak kényszerzubbonyában dolgozva.

Mi az értékesebb: az örökkévalóságnak címzett, nagybetűs művészet, vagy a gyorsan eliramló emberi élet? A világháború végén a nácik egy műkincsekkel megpakolt vonatot indítanak útnak Párizsból Németország felé, amit a vasutasoknak kellene megállítaniuk. A vasutasok főnöke, Labiche azonban, a fontolva ellenállás híveként, kezdetben nem kívánja emberei életét kockáztatni.

Frankenheimer végig a dokumentarista stílussal kacérkodik, ezzel szerencsésen elkerüli a patetizmus és a moralizálás aknáit. Az akciózásban verhetetlen, és stilárisan is izgalmassá teszi filmjét azzal, hogy néhol szigorú kamera-koreográfiájú hosszú beállításokat használ, sűrűn él alsó és felső kameraállásból vett felvételekkel, sőt variót és itt-ott, diszkréten, kézikamerát is bevet (például Labiche első hotelbéli megjelenésekor, a szűk folyosón; vagy a lesérült főhős második hotelbéli látogatásakor, a jelenet elején). Mindezek a megoldások különlegesnek számítottak a kor Hollywoodjában. A központi problémát vizualizáló, emblematikus zárósnitteket pedig lehetetlen feledni.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10118