KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajszál híján úriember

Tüske Zsuzsanna

En ganske snill mann – norvég, 2010. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Philip Ogaard. Zene: Halfdan E. Szereplők: Stellan Skarsgard (Ulrik), Bjorn Floberg (Rune), Gard B. Eidsvold (Rolf), Jorunn Kjellsby (Karen). Gyártó: Paradox Produksjon. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 105 perc.

Ha a skandináv filmgyártás mûfajokhoz való viszonyáról van szó, már az utóbbi néhány év jó pár remekbe szabott darabját (lásd Ádám almái) szemlélve is elmondható, hogy a finomkezû alkotók csodákat képesek mûvelni, ha a független filmes alapot mûfaji elemekkel ékesítik. Az állítás a norvég író-rendezõ, Hans Petter Moland Hajszál híján úriember címû filmjére is érvényes, ami a 2005-ös, dán nagytestvéréhez hasonlóan ugyancsak egy börtönbõl szabadult férfi bizarr megváltástörténetét meséli el.

Ulrik 12 év fegyház után papírforma szerint megkapja az új élet lehetõségét, azonban a dolgok másképp alakulnak: egykori fõnöke, az ingyencirkusszerû, pitiáner oslói bûnbanda vezére pártfogásába veszi, beköltözteti nõvére börtöncellaként is versenyképes pincéjébe, szerez neki egy autószerelõi állást és azt követeli tõle, hogy ölje meg a férfit, aki annak idején besúgta õt. Ulrik rá is áll a dologra, azonban fiával való kapcsolatának felmelegítésével, valamint a környezetében lévõ asszonynép tagjainak védelmével és kielégítésével –  bosszúálló helyett – az odaadó apa és a kültelki Casanova szerepét kezdi felvenni.

Moland filmjében a hátterek kiváló érzékkel való felhasználása vetekszik a szereplõk kiválasztásával, a külvárosi enerváltság faarcát viselõ figurák váratlan megnyilvánulásai (például az autószerelõ mûhely tulajának morálfilozófiai beköpései) a cselekmény meglepõ mozzanataival, mindezt kesernyés, olykor sötét humor festi alá, így, ha Moland mûve nem is csillog fekete gyémántként, mint sokat méltatott dán rokona, mindenképp az északi drágakövek családjába tartozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10600