KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mentőakció

Huber Zoltán

Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép: Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik, idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.

Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13008