KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij

Stalker halott

Szilágyi Ákos

Ötvenéves korában Moszkvában meghalt Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij, orosz filmszínész és filmrendező, akit Tarkovszkij Stalkerének címszerepében ismert meg a világ. Utolsó filmszerepében – a mozi centenáriumára készült és a berlini filmfesztiválon most bemutatott orosz film, A vonat érkezése egyik etűdjében – végsőkig megkeseredett, a kétségbeesésig hitetlen filmrendezőt játszik, mintha saját rendezői sorsát játszaná át Alekszandr Hvan Exercise című filmdarabjába. Alekszandr Kajdanovszkij ugyanis a „kétségbeesés betegségébe” halt bele, akárcsak példaképe és mestere, Tarkovszkij tíz évvel korábban. Abba a kétségbeesésbe, amely a film végén Stalkeren vesz erőt, mikor erőfeszítésének hiábavalóságán elkeseredve a saját hivatásába és elhivatottságába vetett hitét is elveszíti...

Tarkovszkij példája, hatása, barátsága nélkül Kajdanovszkij aligha vállalkozott volna rá, hogy keresett és népszerű színész létére 1983-ban filmrendezői diplomát szerezzen és úgyszólván elölről kezdje pályafutását. Vizsgafilmjét, A kertet (Szad), 1983-ban mutatták be, Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényéből készült Egyszerű halált (Prosztaja szmerty) pedig 1985-ben, Tarkovszkij halála évében. Ezt a filmet bizonyos értelemben Tarkovszkij helyett készítette el, hiszen a nagy orosz rendező számára az Ivan Iljics halála az a mű volt, amit a Bűn és bűnhődés mellett talán leginkább szeretet volna filmre vinni. Játszott Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmjében is. Saját hangját Kajdanovszkij A petróleumárus felesége (Zsena keroszincsika) című filmjében találta meg, amelyet 1988-ban mutattak be. Minthogy „korszerűtlenül” ragaszkodott az orosz filmművészet spirituális eszményéhez rettenthetetlen és megvesztegethetetlen maradt, az újabb nagy filmre, amelyre éveken át készült, nem kapott pénzt a Roszkinótól (a néhai Goszkino utódától). Ekkor döntött úgy, hogy ha másként nem megy, saját színészi munkájával fogja előteremteni a forgatáshoz szükséges pénzt. Mindent elvállalt. Főleg Nyugaton dolgozott, és – ha két infarktus árán is – a pénz nagy részét múlt év végére sikerült is összegyűjtenie. Mikor aztán tavaly év végén végre megérkezett Spanyolországból a pénzzel, a Roszkino közölte vele, hogy mégis megkapja a kért pénzt régi filmtervére. Talán úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, hogy hiábavaló volt minden erőfeszítése... A harmadik infarktust nem élte túl. Utolsó bemutatott munkája a nemrég meghalt Paradzsanovról készített portréfilm volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=263