KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kísérlet a szabadulásra

Koltai Ágnes

 

Paskaljević szereti a síneket. Megfeneklett életek zakatolnak rajtuk; a bizonytalanság, a kilátástalanság szimbólumai. Filmjeiben az utazás nem kecsegtet a szebb és jobb élet reményével, hősei fejvesztetten menekülnek egy elképzelt, titokzatos világba.

Paskaljević a végletes, kiélezett szituációkat kedveli. Kegyetlenül pontos, hamis kibúvóknak ellenálló történetei egy-egy élet bezárulásáról, ellehetetlenüléséről szólnak. Elszigetelt, önmagukat pusztító mikrovilágokat ábrázol a rendező, filmjeiben lépésről lépésre halad az elkerülhetetlen tragikus végig. Az első képsorokban szándékosan lassan bontakozik ki a tragédia, s csak a lehetőségek és választások teljes repertoárjának felvonultatása után, torokszorítóan, de mégsem érzelmesen zárja le a történeteit.

Paskaljević zavarbaejtően pontosan, belülről ismeri a társadalom peremére szorult, emberi méltóságukat még őrző, vagy teljesen széthullott egyéneket. Sajátos perspektívából, a kiszorultak, a sors- és reménynélküliek alulnézetéből szemléli a hetvenes évek Jugoszláviáját. A Kísérlet a szabadulásra (eredeti címe: A kutya, amelyik szerette a vonatokat, a film egyik lényeges mozzanatára utal) egy triptichon, a vergődés, az alig-lét három stációjának megörökítője. A korlátlan szabadság illúziójában élő, egész életét egy rozzant teherautóban hordó rodeós, a börtönből szökött prostituált és az árva kamasz véletlen szülte kapcsolata, gyűlölet- és szeretetörvénye bomlik ki a filmben. A központi figura a lány, a két férfi hol hangsúlyosabb, hol lényegtelenebb szerepet kap, aszerint, hogy mennyire segítik Mikát idegtépő menekülésében. Találkozásuk pillanatában mindhárman monomániásan „hajtják a magukét”: a rodeós, egy kivénhedt kaszkadőr, ócska vásári komédiával hajkurássza a pénzt, Mika Párizsba készül, a fiú elveszett kutyáját keresi. Ez az érdekből szövődött, kérészéletű kapcsolat egyedül a romlatlan, szeretetéhes kamaszban ébreszt valódi emberi érzéseket. Fanyar, szomorkás fintor: végül is az ártatlant sújtja a halál.

Paskaljević a kontrasztok mestere. Igaz, időnként a kézenfekvő képi megoldásokkal is kiegyezik, mint például abban a jelenetben, amely Mika társadalmi helyzetét érzékelteti (szülei kültelki szoba-konyhás nyomora, háttérben a modern Belgrád toronyházaival), ám a szobabelsők, a szegényes otthonok egy-egy, élet drámáját tömörítik. Rengeteg apró, első nézésre talán elsikkadó beállítás, elröppenő mondat utal olyan égető társadalmi problémákra, mint a munkanélküliség, a köztársaságok eltérő életszínvonala.

Előző filmjéhez képest hőseivel most zordabb a rendező, egy pillanatra sem csuklik el hangja a visszafojtott könnyektől; a Kísérlet a szabadulásra feszesebb, drámaibb mű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7247