KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az 51-es dosszié

Urbán Mária

 

A klasszikus krimikben még egyszerű volt a világ. Voltak gang-ek, bandák és maffiák, de mindig volt egy hős is. a kalandba véletlenül belecsöppent civil, vagy profi magándetektív, aki harcolt ellenük.

A modem krimik társadalomkritikát is adnak, igazabban, valós állapotokat és valós életérzéseket akarnak ábrázolni, azonkívül a 19. századi mindentudó regényíró magatartása helyett a 20. századi új regény találmányait használják: lemondanak a meséről, a hősről, a linearitásról. Az 51-es dosszié már így mesél a szervezetről és áldozatáról. A film kétharmada adatgyűjtés: egy arcnélküli, mechanikus szervezet mindent meg akar tudni egy emberről, akit majd fel akar használni valamire.

Ahogy dagad a dosszié, a néző számára egyre világosabbá válik: az adatok mindenre kiterjednek, ami külsődleges, ami egy emberről technikai eszközökkel leírható: a családja, a szeretője, az életmódja, n szokásai, csak éppen az marad ki az egészből, hogy ki is ez az ember, milyen valójában, hogyan gondolkodik stb. Aztán, amikor együtt van egy csomó – kellőképpen középszerű és semleges – tény, előkerül korunk nagy sztárja, a pszichológia: egy gyors elemzéssel kiderítik „ST”-ről, hogy homoszexualitásra hajlamos. S ezután már nincs is más feladat, mint valóban azzá tenni. Hogy az áldozat végül a halálba menekül, az végül is mindegy: a film csak az előkészületekről, egy ember  behálózásáról szólt.

Ez bizony redukált történet; s a film elvárja nézőjétől, hogy egy hajdani detektív- vagy kémtörténet töredékéért izguljon (aminek ez kb. az első hatoda lehetne,). Mechanikus, aprólékos rutinmunka az adatgyűjtés, és mert sem az eredője, sem a célja nem ismert – unalmas. Magán a mesén nemigen lehet izgulni. Még az áldozat elbukását sem látjuk, csak a csábító kiválasztását és próba-gyakorlatozását. A film minden igyekezetével azon van, hogy elmondja: a világ kiismerhetetlen szerkezet, s aki belekerül, összemorzsolódik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7740