KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Brothers Bloom – Szélhámos fivérek

Nevelős Zoltán

Brothers Bloom – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Rian Johnson. Kép: Steve Yedlin. Zene: Nathan Johnson. Szereplők: Rachel Weisz (Penelope Stamp), Adrien Brody (Bloom), Mark Ruffalo (Stephen), Rinko Kikuchi (Bang Bang), Nora Zehetner (Rose). Gyártó: Endgame / Ram Bergman / Weinstein. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 113 perc.

 

A szélhámosfilm cseles alműfaj a krimi és a vígjáték határán, egyszerre teszi nevetségessé az áldozatok kapzsiságát, amire az átverések épülnek, és tornásztatja a néző intellektusát egy körmönfont bűnügy útvesztőjével. Ráadásul igencsak önreflexív műfaj is, hiszen az átverések valójában nem mások, mint dramaturgia és színjátszás – a szélhámos úgy építi fel művét, mint egy drámát, aminek a jeleneteit aztán ő maga játssza el a való életben. A beavatott társak mellett pedig van legalább egy szereplő, az átverés tárgya, akinek úgy kell végigjátszania a számára megírt szerepet, hogy közben azt hiszi, saját döntései szerint cselekszik.

Rian Johnson író-rendező (akinek ez a második filmje a 2005-ös, Sundance-díjas Brick után) olyan meta-szélhámosfilmet készített, amely egyrészt magyarázza önmagát – a cselekményt például az átverés egyes fordulópontjainak címei tagolják, és visszatérő konfliktuspont, hogy az egyik szereplőnek elege van abból, hogy előre megírt életet éljen –, ugyanakkor a műfaji logikát minduntalan feladja. Ahogy a mestersvindler testvérpár, Stephen és a csak keresztnév nélkül emlegetett Bloom kivetik hálójukat egy magányos ifjú milliomosnőre, a Prágába és Szentpétervárra vezető átverés-szcenárió kibontakozása során a sorsdráma és a szerelmi történet válnak a film domináns minőségévé. Sajnos a könyvritkaság körül kavarodó svindlinél számtalan izgalmasabbat láttunk már, Maximilian Schell film felénél elővett antagonistája a sorsdrámarészt nem tudja elég megrázóvá tenni, és a szerelmesek is túl bizonytalanok, így a sokszor hosszadalmasnak tűnő film élvezeti értékét inkább jelenti a mai és az ódon eleganciát szemet gyönyörködtetően ötvöző képi világ és a csodás színészi gárda.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9980