KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A HR-menedzser

Forgács Nóra Kinga

The Human Resources Manager – izraeli-német-francia, 2010. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Abraham B. Jehoshua regényéből Noah Stollman. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Cyril Morin. Szereplők: Mark Ivanir (HR manager), Gila Almagor (Özvegy), Reymond Amsalem (Az elvált), Noah Silver (A fiú). Gyártó: 2-Team / EZ Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Izrael 2011-es Oscar-nomináltja tragikomikus road movie, melynek főszereplője – korunk hőse – a HR-menedzser, aki ez esetben egy jelentős jeruzsálemi sütőipari cégnél áll alkalmazásban. Egyre abszurdabb színezetet öltő (ki)küldetéseinek célja, hogy jó fényben tüntesse fel vállalatát abban a (a média és saját főnöke által gerjesztett) kommunikációs zűrzavarban, amit egy öngyilkos merényletben életét vesztő állítólagos alkalmazottuk halála generál.

Eran Riklis (A szíriai menyasszony, Citromfa) legújabb filmje, A HR-menedzser a szoros határidőkre feszülő szüzsé és rejtélyorientált elbeszélés ígéretével politikailag is aktuális zsánerdarabként mutatkozik be a felütésben. Ez az illúzió hamar szertefoszlik. A társadalmat olykor szatirikus éllel ábrázoló, a személyes motivációkat mozaikosan, érdeklődést keltően kibontó képsorok és jól pozícionált csavarok hozzák mozgásba a cselekményt: mire a HR-menedzser fényt derít az állítólagos alkalmazott, a bevándorló Julia tisztázatlan státuszának okaira, addigra főnöke már azt kéri tőle, hogy kísérje el a cég halottját méltó módon végső nyughelyére.

A furcsa utazás Jeruzsálemből Romániába vezet. Hatását gyengíti, hogy éppoly kevéssé ismerjük meg főszereplőinket: a HR-menedzser és a rejtély fókuszát, Júliát, mint amennyire felületes az a kép, amelyet Izrael terrorfenyegetés és felelősségvállalás által meghatározott szociális fóbiáiról vagy kommunikációs nehézségeiről kapunk. A kelet-európai térség mesékbe illő egzotikus tájként tűnik fel romantikus mód egyénített, vagy komikusan elrajzolt szereplőkkel. Hiába a helyenként telibe találó fekete humor és az érzelmileg már-már melodrámába illő módon terhelt kapcsolati háló, A HR-menedzser igazi lényege záró képsorában mutatkozik csak meg: egy abszurd gegben konzerválja hősei egyéniségének titkát, és ezáltal válik egy korszak mementójává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10597