KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Felhők felett

Árva Márton

Post tenebras lux – mexikói, 2011. Rendezte és írta: Carlos Reygadas. Kép: Alexis Zabe. Szereplők: Adolfo Jimenez Castro (Juan), Nathalia Acevedo (Natalia), Willebaldo Torres (El Siete), Gyártó: No Dream Cinema. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 115 perc.

A mexikói Carlos Reygadas első három nagyjátékfilmjével fél évtized alatt bebetonozta helyét a nemzetközi fesztiválok elitművészeinek körében. Díjakkal szegélyezett útja során kialakította félreismerhetetlen, a narratív elemek helyett a természet és az élőlények megfigyeléséből kiinduló, erős atmoszférájú, elnyújtott életképekre támaszkodó szerzői fogalmazásmódját. Meditatív időélményt kiváltó munkáiban az ábrázolt miliő földhözragadtságát magasztos líraiságba emeli, az esendő figurák botlásai mögött pedig nagyszabású spirituális próbatételeket sejtet.

Reygadas negyedik filmje, amivel munkásságának második fél évtizede zárul, másfajta hozzáállást sugall. Noha a korábbi tételekhez hasonlóan itt is kirajzolódik egy minimális narratíva (legtöbbször egy jómódú kétgyermekes család hétköznapjainak epizódjait látjuk, melyek közé egy ponton egy betörés és egy végzetes lövöldözés ékelődik be), mégis a film túlnyomó többségét kitevő jelenetek beilleszthetetlenek egy ok-okozati sorba, és sokkal inkább engedelmeskednek egy tisztán fogalmi vagy élményszinten szerveződő kísérleti megközelítésnek. A mexikói táj expresszív képei nyugvópontként választják el a történet stációit, ami az angol futballedzéstől a francia szexklubon át egy animált ördög feltűnéséig vezet, miközben feltárul a Tolsztojtól Pókemberig, majd Hegeltől a Rózsaszín párducig ívelő, a szubjektív asszociáción kívüli magyarázatot nem feltételező kulturális utalásrendszer. A szerző a vizuális stilizációt (a szinte végig jelen lévő torzító optikát, az alsó gépállást és a ma szokatlan képarányt) és a szöveges leírást (a haldokló apa monológját) is bevetve képez le egy különleges mentális struktúrát, amivel tulajdonképpen a szubjektív érzékelés folyamatába nyújt betekintést. A Felhők felett Reygadas legszemélyesebb munkája, mindenekelőtt jelenetekbe sűrített élményleltár és nosztalgikus rácsodálkozás az emberi létezésre. Így tartalmi és formai tekintetben is sokat örököl a művész korábbi darabjaiból, de az ismert megoldásokat még radikálisabbá téve építi tovább az életművet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11376