AnimációMirai – Lány a jövőbőlKét világLovas Anna
Mamoru Hosoda szerint minden ember két világban él.
Kevés szerzőibb animációs rendező
dolgozik jelenleg Japánban Mamoru Hosodánál. Satoshi Kon 2010-ben bekövetkezett
tragikus halála után két fiatalabb rendező életművét követi figyelemmel egyre
nagyobb érdeklődéssel a nemzetközi közönség: az egészestés A neved-del tavaly hatalmas kasszasikert arató Makoto Shinkai-ét,
és Hosodáét. Míg Shinkai a giccsesen nagyszerű látványvilágban, és az egymástól
elszakított szerelmesek örökké érvényes témájában találta meg magát és a
közönségét, Hosoda jóval közelebbről gyűjti az ihletet filmjeihez. A figyelmes
néző könnyen végig tudja követni a döntéseiért felelősséget vállalni kénytelen
fiatalból (Az idő fölött járó lány) felnövő,
a szerelmének családjától leblokkoló (Nyári háborúk), majd a szülői szerepen
elmélkedő (Farkasgyermekek) és az
apa-fiú viszonyokat fejtegető (A fiú és a
szörnyeteg) Hosoda magánéletét.
A Mirai a korábbiaknál is személyesebb mű,
melynek ötlete Hosoda második gyermekének születésekor fogant. A film
főszereplője a négyéves Kun, akinek újszülött kishúga érkezésével és az anyja
munkába állásával meg kell tapasztalnia, ahogy szülei korábban osztatlan szeretete
megcsappan, és mivel képtelen kezelni a féltékenységi rohamait, a
fantáziavilágához fordul. Így találkozik a húga jövőből érkező, tinédzser
énjével, aki a jelenlegi hidegháború helyett egy testvéri szövetség képét festi
fel; a család kutyájával embertestben; a jelenleg mindenhatónak tűnő
anyukájával hisztis kislányként; és a saját apjánál is apaszerűbb
dédnagyapjával. A korábban nem tapasztalt érzelmek: a féltékenység, irigység,
harag, magány érzése a felnőtt megoldási módszerek nélkül dühkitörésekbe torkollnak,
ám az álmok, fantáziaképek mesét varázsolnak a drámákból, hogy a kis Kun fel
tudja dolgozni ezeket.
Hosoda
szerint minden ember egyszerre két világban él, és ezt akarja filmjeivel
megmutatni. Egyik világ sem igaz vagy hamis, mindkettő egy-egy fél világ, és a
kettő együtt ad ki egy teljes igazságot. Ez a másik világ Az idő fölött járó lányban egy természetfeletti képesség, melynek
segítségével vissza-visszaugorhatunk az időben, hogy megváltoztassuk a
döntéseinket; a Nyári háborúkban egy digitális
közösség, az OZ, melyhez hasonlót legutóbb a Ready Player One-ban vagy a Rontó
Ralph 2-ben láthattunk; a Farkasgyermekekben
a farkasok természetközelibb, spirituálisabb életfelfogása; A fiú és a szörnyetegben egy szörnyekkel
benépesített párhuzamos világ. Ám Hosoda egyik filmjében sincs ennyire közel ez
a másik világ a valósághoz – és talán ez a legnagyobb gyengéje is a filmnek.
Miközben
Apa és Anya erőltetett magabiztossággal bukdácsolva igyekszik megfelelni a fordított
szülői szerepeknek, Kun tőlük függetlenül talál megoldást a kisgyermeki lét
hatalmasnak tűnő problémáira: a fantáziavilága szereplői mesélik el neki a
történeteket, melyeket hallania kell a szüleiről, a dédszüleiről, a húgáról,
magáról – a családjáról. Ezek az álomképek szinte rendszeresen helyhez és
szituációhoz kötve jelennek meg, ami meg is köti a rendező kezét, mivel
kénytelen éles határvonallal szétválasztani a valóságot és a képzeletet, és
nagy animációs bravúrjait szinte csak utóbbira korlátozni. A film nagy ívű
kaland helyett epizódok szoros egymásutánban vetített sorozata lesz, amelyek
nem mutatnak fejlődést és hamar monotonná válnak.
Mamoru Hosoda,
mint sok más fiatal japán animációs rendező, összművészeti alkotásként
értelmezi filmjeit, és egyszerre vegyíti benne a varázslatosan részletes kézi
rajzokat a mindig megújulni képes számítógépes animációval, és hozzáteszi a
tradicionális és modern japán művészek alkotásait. Így válhat a film egyik
központi elemévé Kunék háza is, melyet a történet szerint Apa, valójában pedig
a zseniális építész, Makoto Tanijiri tervezett. Élőszereplős filmekben is
ritka, hogy ennyire központi elemmé váljon egy épület, de a makettként a való
életben is felépített családi ház a különböző emeleteivel, tereivel, és a
közepén álló „családfával” többet mond a benne lakókról, mint elsőre
gondolnánk.
A
bájos, sokszor mulattató film valószínűleg jobban eltalálja azokat, akik maguk
is napi szinten állnak értetlenül egy gyerek dühkitörései előtt, nekik talán
segít megérteni, mi zajlik a kisemberben, illetve segíthet megtalálni azt a
nyelvet, amivel ő kifejezheti az érzéseit. A többieknek pedig azt üzeni Hosoda,
hogy találják meg négyéves kori önmagukat, és csak élvezzék a filmet.
Mirai – Lány a jövőből (Mirai no Mirai) – japán, 2018. Rendezte és írta: Mamoru Hosoda.
Zene: Masakatsu Takagi. Gyártó: Studio Chizu. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált. 98 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
