KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Beszélgetés egy nyolcévessel

Potter, a nagy varázsló

Gelencsér Gábor

Harry varázslóiskolája Óz képzeletvilágával mérkőzik.

 

– Mennyire hasonlítottak a szereplők a filmben arra, ahogy olvasás közben elképzelted őket?

– A legtöbb szereplő olyan, mint a könyvben. A könyv mégis jobban tetszett, mert a könyvnél saját fantáziánkkal képzeljük el, milyenek a szereplők, a filmen pedig még látjuk is őket. A film félelmetesebb volt, mint ahogy én a könyvet elképzeltem.

– Ha újraolvasod a könyvet, milyennek fogod látni a szereplőket?

– Megpróbálom úgy elképzelni, mint amikor olvastam a könyvet. Mert a film sokkal másabb, mint a könyv. A filmben nem a mi képzeletünket, hanem mások képzeletét látjuk. És amit mi képzelünk el, az jobban tetszik.

– Mihez volna nagyobb kedved: újranézni vagy újraolvasni a Harry Pottert?

– Inkább újraolvasnám, vagy felváltva csinálnám: egy nap olvasom, másik nap nézem, egy nap olvasom, másik nap nézem…

– Mit tanultál a történetből?

– Azt tanultam, hogy a Harry Potter a jó és a rossz örök harcáról szól, hogy a rossz folyton el akarja pusztítani a jót. És hát sokszor győz a gonosz, de szerencsére minden résznek a végén a jó győz, vagyis Harry Potterék. Nem is szeretném, ha egyetlen kötetben is győzne a gonosz varázsló, Voldemort.

– Harryt azonban varázseszközök segítik, míg minket a valóságban a jó győzelméhez nem segít semmi ilyesmi. Ezek szerint csak a mesékben győzhet a jó?

– Szerintem a valóságban is győzhet. Nem kell mindenképpen varázspálcákkal, varázsseprűkkel győzni, csak ki kell harcolni, hogy minél többen legyenek a jók.

– Milyen más mesét ismersz, ahol különböző varázslatok segítik a jó győzelmét?

– Ilyen például az Óz, a nagy varázsló.

– Honnan van Óz és honnan Potter varázsereje?

– Potter anyja és apja is varázsló volt. Óz viszont csak álcázza magát, neki a varázslás a munkája, ő cirkuszos. Az ő varázslatait csak az álmok birodalmában képzeli el Dorka, nem pedig a valóságban.

– Van különbség Harry és Dorka között?

– Hát van egy-két különbség. Például az, hogy Harry rosszul érzi magát a nevelőszüleinél, akik mindig csak rosszat akarnak neki. Ő pedig azt gondolja, hogy inkább utcagyereknek is kiáll, csak ne éljen ővelük. Dorka viszont jól él Kansasben, szereti a nénikéjét, a kutyáját, a bácsikáját, a fiúkat a farmon.

– Akkor miért menekülnek el mind a ketten az emberektől a varázslat vagy a képzelet birodalmába?

– Dorka nem akar elmenekülni, ő inkább vissza szeretne jutni oda, ahonnan jött. Hiába olyan szép Smaragdváros, mégis haza szeretne menni az otthonába. Harry Potter pedig inkább meg szeretne szabadulni a nevelőszüleitől. Ő semmi áron nem menne haza még a nyári szünetben sem, mivel a varázslóiskolában vannak a barátai, ott érzi jól magát.

– Mi a fontos Dorka, s mi Harry számára?

– Harry számára az a fontos, hogy eljusson a saját világába, a varázslókhoz, és ne az emberekkel éljen, akik rosszul bánnak vele. Dorka pedig azt akarja elérni, hogy visszamenjen a hazájába.

– Kinek van könnyebb dolga, melyikük a nagyobb hős?

– Szerintem Harry küzdelmei nehezebbek, de mivel ő varázsló, ő könnyebben tud győzni. De Dorka is hős, azt nem mondom, hogy gyáva nyúl, de ő könnyebben vissza tud menni a mese, a képzelet, az álom világából, mert csak ki kell nyitni a szemét, és már ott van.

– Melyikük kalandjait élnéd át szívesebben?

– Hát nem is tudom… Mind a kettőét át szeretném élni. Ha tudom, hogy én győzök, akkor talán inkább a Harry Potterét.

– S melyikre volna inkább esélyed?

– Szerintem nekem, embernek Dorka kalandjait könnyebb volna megcsinálnom, mint hogy felüljek a 9 és ¾-ik vágányon a vonatra, és elrobogjak Roxfortba.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 32-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2448