KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vérfagyasztó

Csejdy András

 

1990-ben féltartós külföldi tartózkodás után a Moszkva téren odaálltam egy könyvespult elé, és szégyelltem magam: csillogott a napfény a fukszarany, dombornyomott címszerkezeteken meg türkizből S-Modell-lilába játszó borítókon, és vitték a népek a szemetet, mint a cukrot. Akkor fordultam sarkon, amikor azt olvastam egy műremek tetején, hogy Öljünk meg minden rohadékot!. Hogy kamaszkorom nagy kedvence, Boris Vian szerezte a regényt, később tudtam meg, a kötetet kézbe mégsem bírtam venni. Most meg arra vagyok rábeszélendő a nézőt, hogy tegye félre kétségeit, és a jól megérdemelt nyári pihenés közben, előtt vagy után fáradjon el a moziba és félezerért váltson jegyet a Vérfagyasztóra. Mondják, a pornográf és az erotikus munkák között az a különbség, hogy a nemiség ábrázolása az előbbiben indokolatlan, olcsó fogás csupán. Gusztus dolga. Csakúgy, mint az erőszak helyénvaló avagy helytelen voltának megítélése. Ami biztos, hogy a filmművészet legújabbkori divattörténetében annyi vér folyt el a vásznon, olyan sokat kaszaboltak, daraboltak, zsigereltek és csontoztak, hogy a brutalitás bemutatásának szándéka inkább hendikepnek számít: legény/leány a talpán, aki hozzá tud tenni a tárgykörhöz és árnyalni képes a témát. Reb Braddock ilyen. Úgy tűnik, szerinte mindennel lehet, ha pedig lehet, kell is viccelni. Gúnyt űz, túloz, röhejessé tesz és igaza van.

Gabriella, az érzelmileg visszamaradott, kolumbiai széplány bőrkötésű könyvbe gyűjti a sorozatgyilkosok tevékenységéről szóló újságcikkeket, ollóz, ragasztgat, rajzol és képzeleg. Minden oka megvan rá. Egyrészt a közeg, ahonnan Miamiba származott. Mert ott verőfényes nappal is cigánygyerekek potyogtak az égből. Ahol pedig él, nap mint nap történik valami számára érdekfeszítő. Bizarr fantáziáját leginkább a bulvársajtó által Kékvérnek keresztelt, tehetős nők megkínzására és lefejezésére specializálódott pszichopata izgatja. Föl is mond a péksüteményesnek, és állást vállal egy takarítóvállalatnál, amely arra szakosodott, hogy a bűncselekmények után az otthonokból eltüntesse a nyomokat. Folt volt, folt nincs, megy a bolt, a diszkréció teljeskörű. Ugye, elég amerikai filmet láttunk ahhoz, hogy sejteni lehessen, ennek a két embernek találkozni kell. Nem is az a fontos, hogy milyen kamaradarab-sablonok alkalmazásával hozzák össze az alkotók a randevút, hanem hogy hiába várjuk, mert tudjuk, hogy mi lesz, mégse unjuk, amíg bekövetkezik. Ugyanis jó a ritmus, tökéletes a színészi játék és a valószerű karakterek szájából hihető mondatokat hallunk tapasztalaton túli helyzetekben. Aki azt hiszi, hogy hát ez az, pont ilyen, amikor beindul egy napszítta forgatókönyvíró agya, az járjon utána és majd rájön. Akartam még valamit. Ja, igen: a Vérfagyasztó veres tónusú komédia, egydimenzós, de nagyon vicces. A producerét pedig Quentin Tarantinónak hívják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3746