KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Coca-Cola kölyök

Bársony Éva

 

A Coca-Cola cég rögtön a film elején hosszú feliratban közli a nézővel, hogy semmi köze ahhoz, ami itt következik. Jó reklámfogás, mindenképpen megdobja az érdeklődóst. A végeredmény az, hogy mire a Vége felirat megjelenik, kiderül, hogy a Coca-Cola cégnek volt igaza. Akár a néző is hozzá tehetné a maga nyilatkozatát. Neki sincs sok köze ahhoz, ami itt történt. Az történt ugyanis, hogy a jugoszláv származású Dusan Makavejev most az amerikai reklám-business paródiájára vette rá magát. Illetve... őszintén szólva nem merném ezt fejvesztés terhe mellett határozottan állítani. Határozottan legfeljebb annyi állítható, hogy Makavejev szórakoztatni akarta a nézőt. Ennek érdekében ausztrál színekben készült filmjében összelapátolt egy csomó dolgot. A másodkézből vett fordulatokat, eszközöket és stílusokat minden belső logika vagy értelem nélkül rakja egymás mellé. Hol az amerikanizált típust megtestesítő Cola Kölyök rovására gúnyolódik, hogy ezzel a cowboy-filmek jellegzetes „magányos hős” típusába is csíphessen egyet-egyet; hol ellenlábasán, egy időtlenné kövült manufaktúra öreg tulajdonosán viccelődve helyez el oldalvágásokat a jellegzetesnek sugallt ausztrál provincializmuson. Miközben mást se tesz, mint halálosan komolyan igazi, lehengerlő” amerikai magányos hősnek mitizálja főszereplőjét, és gyengéd érzelmekkel siratja el a családias munkáltatás emberneműségét. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tartalmi-hangulati jelenetek következtében szórakoztató helyzetgyakorlatokra hullik a film. Amiből, persze, a kötelező szerelmi szál sem hiányzik. Azt, hogy e szál gabalyítása lehangolóan lapos közhelyekkel történik, Makavejev azzal igyekszik elleplezni, hogy egy szörnyen mókás leányzót (Greta Scacchi) rendel a Coca Kölyök meghódítására. Egy rémesen mókásat. Egy feministába oldott Cilikét. Vagy fordítva. De lehet, hogy ő is csak parodizál valamit. Mondjuk, az olyan filmek hőseit, amelyeknek rendezője vagy féltucat csábító ösvénynek indul neki egyszerre, és aztán egyiken sem jut el sehová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5801