KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játszóterek banditái

Faragó Zsuzsa

„Apám azt mondja, a Donald kacsa nagyon gyerekes volt” – közli egy mai norvég gyerek ízig-vérig felnőttes környezetben: fülén walk-man, keze egy játékautomata gombján. A kép ismerős és kellőképpen elidegenedett. Ám amikor baj van – sorra tűnnek el a lakótelep zsebkendőnyi játszóterei, egy éjszaka alatt(!) autóparkolók kerülnek a helyükre –, félre játékautomata, félre képregény, összefognak a gyerekek, harcolnak, és természetesen győznek.

Kicsit hányaveti elnagyoltsággal, néhol bágyadt tempótlansággal sorjáznak az események ebben a filmben, tanácstalan is vagyok, kinek ajánljam: felnőtt-figyelmeztetőnek zaklató, de nem elég végiggondolt, gyermek-szórakoztatónak fantáziadús, de lassú és kedélytelen.

Nem abban különbözik minden idők gyermek-filmjétől, hogy a szereplőket ez a walk-manes, játéktermes, szupermenes világ veszi körül, hogy harcuk során legfőbb ellenségük egy hatalmas számítógép, nem: ebben az egyébként minden elemében klasszikus történetben nincsenek szülők. Vannak felnőttek, ők a játszóterek gaz ellenségei, elrajzoltan ijesztőek, buták, nevetségesek, de a gyerekek életében még akadályként sem szerepelnek értetlen vagy aggódó vagy bolondos szülők. Ez teszi kedélytelenné és végül is szomorúan elidegenedetté Ola Solum filmjét. Ez, és nem a sci-fisen fotózott csillogó szörny – egy dömper, amint kidönti a játszótér kapuja fölött ívelő szivárványt –, nem a békásmegyeri lakótelep látványa, meg az autók, autók, autók... Mert – s ez ennek a filmnek egyetlen reményteli tanulsága – a kulisszák ugyan megváltoztak, a mai gyerekek természetes mozdulattal fogadják el és használják a felnőttek nagyon is gyerekes automatakultúráját, ám közben ugyanolyan kalandéhesek, tevékenyek, játékosak és összefogni képesek, egyszóval ugyanolyan gyerekek, mint minden idők gyerekei, mondjuk, Donald kacsa uralkodásának idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6025